Bennem pirkadat ébred,
a mezei virágos réten.
A szűk ösvényen ahol csak a le sújtott jár.
Zöldellő virágos réteken a szomorúság szikla falán.
Énrám sosem néz vissza a boldogság.
Az évek már így múlnak el,
ilyen halálos béna zuhanásban.
Már nem tudok gondolni,az örömre és a boldogságra.
Csak az el nem kerülhető szomorú halálra...
