Szép emberek - Debreceni Zoltán
| |
 Szép emberek, Kisvejkei szerelem - Debreceni Zoltán Debreceni Zoltán író tollából
Szép emberek - Debreceni Zoltán
Gondolataim Kisvejkén mindig hozzád járnak.
Pedig már itt van az ősz régen vége van a nyárnak.
Ha bánat gyötri a szíved,
ne könnyezz csókolj szótlanul.
Csak tárd ki a szíved mert szeretlek kimondhatatlanul.
Az élettel dacolj mosolyogj,
ne légy szomorú,
mert akkor én is az leszek.
Pedig ha összedől a világ akkor is csak érted élek,
érted könnyezem.
| |
 Pocsaj Debreceni Zoltán - Mondd kedves... Pocsaj Debreceni Zoltán - Mondd kedves...
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Dombóvár - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek
Szép emberek - Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Mondd kedves...
Mond kedves hová lettek a gyönyörű szép szavak.
Amelyek nélkül a lelkem teljesen szétszakad.
Érted és a szívedért én bármit megteszek.
Ha kéred én téged örökre szeretlek.
Ami keveset látsz itt nálam azt mind neked adom.
A szegénységtől és a betegségtől nekem nincsen több vagyonom.
Kedvesem veled a boldogság mosolyogva láson.
Akkor én szegénységet és a betegséget mélyen elásom...
Legyünk mi a szeretet és a hatalmas döbbenet.
Hisz amit utánad érzek,
azt szavakkal papirra leírni nem lehet.
Hajdúbagos: 2011
|
|
Mindent megköszönök,mit kezed megérintett,
Mesél rólad,minden érintésed
Még néhány hét és itt van november
Egy év elszállt megint a fejem felett
Kissé ráncos már az arcom, de ötvennyolc év,
úgy gondolom nem sok.
Kiraboltak,megloptak, de a tárgyak csak múló értékek,elfelejtem őket
A hajamat, hogy ne legyen ősz tincsem,kicsit rásegítek, feketére festem.
Te megmaradsz mindig emlékezetemben
beteg karommal gyöngéden ölellek...
Ha a halál értem jönne, a pokolra vele,
ott van a helye.
