|
|||
A Kisvejkei hegy tetőn betakar lassan már minket
a dér csípte fátylával a tél.
Sajnos már északról hegedül a hideg szél.
A múltunk meghalt,
és mindent el temetett.
A jelen sírva sóhajt,
és várja a feleletet.
A jövő pedig mélyen alszik,
szenderegve inogva áll.
Hiába végtelen,
zajos és virágos a határ.
Majd el múlik a gyász ha jön a kikelet.
Fel ébreszti a szendergően alvó szíveket.
Ebben a cudar világban csak te vagy,aki hozzám tartozol.
Ha igaz szerelemmel szeretsz,
akkor sohasem kárhozol.
A mozdulatlan görnyedő csendben,
csüngnek az égen a csillagok.
Elmélázva nézek a földre,
hogy milyen boldogtalan vagyok...
