Hosszúpályi temetőben elmélkedem


 

 Cigány író tollából 

Debreceni Zoltán író  
 Cigány író

Fekete fejfák,fényes sírkövek.
Elhervadt virágok,gazos sírhelyek.
Lassan járó árnyak,keserű halk sóhajok.
Már soha el nem jövő kettétört holnapok.

A fejfákon búcsú mondatok.
Örökre elfojtott titkos óhajok.
Ki nem mondott érzések sora.
Alkalmak amik nem térnek vissza soha.

Kopott fejfák között süvít a szél.
Egy megsárgult falevél éppen a homokos földre ért.
Nem sokáig magányos,egy újabb követi hamar.
Halottakkal telik a temető.
A földön is gyarapszik az avar.

Majd ha elmúlik a nyár,elmúlnak a téli hidegek.
Vajon lesz még újra tavasz,
lesz még kikelet?
A napsugár biztosan jövőre is simogatni fogja a folyó vizeket.

De az már soha nem jön vissza akit a hideg sír eltemetett.

Sírva olvassuk a sírkőben véset mondatot.
Emléke szívünkben örökre él,
és örökre megmarad.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2014. május 31. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 673


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: