Debreceni Zoltán író tollából
A zöldellő nyár elején a rétet,
az erdőt járom.
Az erdőben sok szép vadvirágot látok.
Ha tisztásra érkezem,
a kék eget kémlelem.
A madarakat nézem.
A nyári napnak sugarai vígan,
mosolyogva simogat,
A lágy friss szellő rám lehel.
Közben a fülembe súgja,
ne add fel.
Mert neked még sokáig élni kell.
A zöldellő nyárfa bólingatnak,
úgy köszönnek ránk.
A rengeteg vadvirág mind nekünk illatoz.
Mintha örök nyár várna ránk.
A lágy langyos szellő futás közben,
a fülembe az súgja.
Most olyan jó a réten sétálni,
beszívni a tiszta friss levegőt.
Mint fotelben hátra dőlve olvasni,
egy nagyon szép költeményt.