Börzsöny lábánál megpihen a dombság.
A völgység városát úgy hívják,hogy Bonyhád.
Már kelta korban éltek itt az emberek.
A török uralom nagy veszélyt jelentett.

Ki tudja,hogy nevét,miről,kiről kapta.
Mocsaras vizes tájról,
vagy családi név adta.
A századok mentek,suhantak az évek.
Mezőváros címét elvette az élet.

Község és nagyközség,újra ismét város.
Az öt város része ma már nem is sáros.
Mindig is sokszínű volt a lakossága.
Magyar,német,rácok így maradt a mára.
Megfért egymás mellett a sok felekezet.
Saját templomába minden gyülekezet.

Vörösmarty Mihály a dolgát itt tette.
Három fiú gyermeket nevelt hazaszeretetre.
A hatos út amelyik elágazik szembe.
A kálvária dombja Perczelék nyughelye.

Vörösmarty Mihály művelődési háza.
Előtte Vass Albert mint szobor vigyáz rája.
Történelmi próbát kiállta e város.
Megmaradt fennmaradt,s utókorra vár most.
Hogy tovább építse vigyázza a tájat.
Hol a nagy elődök szellemei járnak.