ÉJJEL A HŐSÖK

EMLÉKKÖVÉNÉL

Alszik a falu nagy éji csöndben,

Éjfél van, mintha kísértet járna.

Hősök kövére hull enyhe lombbal

Szomorúan a Hétvezér fája.

Virágot hoztam – nappal nem szabad

Emlékezni Tirátok, hős fiak.

Kik ott hulltatok el idegenben,

Visztulánál, Doberdónál, Donnál –

Jaj nektek most itt a mi hazánkban,

Felétek a szívünk csak sírva száll.

Miért nem kiálthatom Nevetek én

Ti hős fiak, a dicsőség egén -?

Lombok között aranyló betűkre

Gyönyörűen csillog az éji hold.

Elrejtem magam a kőszobornál –

Vérzik a lelkem, ahogy megállok.

Felzokog a szél – félőrült vagyok, -

Miért nem lehetünk mi itt magyarok!

Nagy Bálint