Reggel heves szívvel felébredtem,
Vallom, kissé bizony megijedtem.
A nevem sem tudtam, oly hirtelen,
A tiédre, azért emlékeztem!

A természet szólított, hát útra keltem.
Az illemhelyre illőn elérkeztem,
Ajtót kitárva nosza felfedeztem,
Tegnap a lámpát égve felejtettem.

Mosolyogva könnyebbülni kezdtem,
Közben, téged lehet megsértettem,
Rád gondoltam, mást már nem tehettem!
Te jársz permanens az én fejemben!

Ezért fáj a lábad menthetetlen,
Erre időközben rádöbbentem,
Kezet mostam, konyhába mentem,
Kávét víz nélkül lefőzni kezdtem!

Cukrot a hűtőbe behelyeztem,
Csapot elzárni visszateremtem,
Hagyjál már békén! Rád perlekedtem,
Magam valamelyest összeszedtem.

Az ajtót bezárni feledkeztem,
Kosztolni persze elfeledtem,
Papucsban dolgomra elsiettem,
Arcomba röhögve temetkeztem!

Mi lehet te véled!? Elmélkedtem.
Főzöl-e sósan, vagy figyelmetlen!?
Gondolsz tán te is rám reménykedtem!
Az utcán bolyongva, eltévedten!

Mint én?
:-)