Hát mit gondolsz, ki vagy te?!
Soraim közt fürkészve
Bambán bámulsz előre
Mint aki épp idefigyel!

Úgy érzed tán okos vagy?
Mert szereztél diplomát?
Azt hiszed már hívő vagy?
Hisz feszület emblémád!

Gondolod kész Anya vagy?
Mert úgy szólít gyermeked?
Képzeled már ismert vagy!
Hisz emlegetik neved!

Állítod, te fontos vagy,
Mert teszik amit akarsz!
Elsírod, hogy szegény vagy,
Hisz a kórházban sorvadsz!

Kívül kürtöl külsőd,
Mily vonzó önző vagy!
Belül büszke belsőd,
Rátarti Magyar vagy!

Tanár, Diák, Nyugdíjas,
Erdész, Lelkész, egyre megy,
Az igazság nem irgalmas
Hazugság az életed!

Mit képzelsz, mi vagy te?!
Cseppje a tengernek?!
Ketyere kereke?!
Temploma léleknek?!

Fejlődés csúcsa?!
Idegen teremtmény?!
Istennek csúfja?!
Véletlen eredmény?!

Vágyálmot varázsol,
Kitalál az agy,
Szab-varr és kovácsol,
Megmondja ki vagy!

Hisz, érez és gondol,
Képzeleg az ember,
Félreért és kohol,
Önmagára nem lel!

Nem lehetsz senki!
Nem vagy te semmi!
Lidérces látomás
Üres vagy! Ennyi!