Debreceni Zoltán író tollából.
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
A Kisvejkei hegyekben zölden virul az erdő.
Száguldva fut közte a kanyargós kis patak.
Az erdőben sötétek az árnyak,
patak vizébe vakítanak a napsugarak.
Elmerengve nézem,
hogy a felhő milyen fürgén kergeti az égen a napot.
Mellettem most éppen a boldogság megy el,
de lusta megemelni a kalapot.
Gyertek bíborvörös naplementék és csendes esték,
gyertek a szememre gyönyörű szép álmok.
Hogy ne kelljen éreznem a boldogtalanságot.
www.zoltand.eoldal.hu