KÉT ÉVE MENTÉL EL…
Drága Édesanyámra emlékezve
Két Éve Mentél El Drága Édesanyám,
Mosolygós Orcád Csak Még Egyszer Láthatnám.
Magamhoz Ölelnélek, Mint Egykor Régen,
Mikor Éretted Ragyogott Nap az Égen
Olyan Fényesen, Ahogyan Tán Sohasem,
Mert Nekem is Vidámabb Volt az Életem.
Konyha Ablakodnál Vártad a Jöttömet,
Hallgatva Kopogós – Siető Léptemet
Ahogyan Rohantam Feléd Édesanyám,
Aki Ma Már Ott Vagy, Ahol Édesapám.
Csendes Temetőben, Onnan Nincs Visszaút,
Oda Már Csak Virágokat és Koszorút
Tudok Vinni és Emlékező Szívemet,
Bánatommal Mindig Könnyezett Lelkemet.
Sokat Köszönhetek, Mert Világra Hoztál,
Betegágyamnál Oly Sokat Virrasztottál,
Hiszen Nyolc Hónapra Jöttem a Világra,
Annyira Kíváncsi Voltam Szép Orcádra
Mert Éreztem Azt, Hogy Milyen Nagyon Vártál,
Kicsiny Bölcsőmnél Oly Gyönyörűn Daloltál.
Édesapámmal Adtatok Szeretetet,
Becsületességet és Protestáns Hitet.
Belém Plántáltatok Olyan Szép Világot,
Hazát és Emberszerető Szívjóságot
Azért, Hogy Mikor Majd én is Felnőtt Leszek,
Hazám Árulójának Ne Nevezzenek
Akármerről Fúj a Szél Életem Során,
Inkább Legyek Mártír a Haza Oltárán.
Köszönettel Egy Életen Át Tartozom,
Sajnos Ezt Már Soha Többé Nem Mondhatom.
Két Éve Mentél El Drága Édesanyám,
Mosolygós Orcád Csak Még Egyszer Láthatnám.
Szívem Vérzett, Mikor Megláttalak Némán
Feküdni Kihűlő - Félben, Olyan Árván,
Ahogyan Megállt Szíved a Pírt Elvitte
Szépséges Orcádról a „Többé Nincs Létbe!”
Odaléptem Hozzád, Homlokod Csókoltam,
Földi Létedtől Örökre Elbúcsúztam.
Együtt Lehetsz Már Drága Édesapámmal,
Élhettek Boldogan Angyali Világgal.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 02. 21. Péntek délelőtt 9: 57
