Debreceni Zoltán cigány író
Kislányom, ne siess úgy az élet útján.
Maradj még gyermeknek nekem.
Az ifjúság receptjét,l ha tudnám,
nem nőnél nagyra sohasem.
Esténként vidám altatódalt kérnél,
nevetve érne az álom.
Apró kezeid édes melegénél
saját álmaim és életet látom.
Kislányom, örökké vigyázom tiszta lelked.
Bár tudom, néha fáj, ha szigorú vagyok.
De hidd el,
magamat látom benned.
S amit én nem kaptam meg soha,
azt te most duplán megkapod!
Mert a rákos apák másképp szeretnek.
Náluk minden mosoly kincset ér.
Maradj hát mindig imádott kislányom.
Vigasztalj és kárpótolj mindenért.
2013.