az órák tova szállnak,
elmúlnak a napok,
a hetek meg nem állnak.
Az idő kezem közt
elfolyik, szivárog.
Rohan, s mégse jön el
az, amire várok?
Kapkodok, sietek,
végzem robot munkám.
Eredményre várok,
néha már megunván,
hogy süket füleknek
hiába beszélek,
de nincs nyugodalmam.
Zaklatottan élek.
Ismerem a titkot,
bennem van a nyitja.
De miért nem boldog,
aki ezt tanítja?
