A KIS - MADÁRKÁK KIREPÜLTEK!?


A KIS - MADÁRKÁK KIREPÜLTEK!?

 

 

 

 

 

 

 A KIS - MADÁRKÁK KIREPÜLTEK!?

 

  

    Eddigi életem (64 év) 32 évét kisebb megszakításokkal szülőfalumban Bakonyszentkirályon töltöttem. Mindig így mondom még akkor is, hogy hivatalosan Zircen a Kórházban születtem, mert Áldott emlékű Édesanyámnak egy elesés következtében elfolyt a magzatvize és a jóságos Hudák Doktor úr beutalta a legközelebbi Kórházba. Édesapám lovas kocsival vitte be, ahol 8 hónapra megszülettem. Gyermekkoromban nem különösen értettem az állatokhoz, különösképpen a madárkák ténykedése is kívül állt az érdeklődési körömön. Galambok, verebek, fecskék és gólyák még azért felismerhetők voltak általam, de más már nem nagyon.

„Milyen parasztgyerek vagy Te?” – kérdezték később sokszor az ismerőseim. Én már csak ilyen voltam, mert inkább érdekeltek Édesapámnak a versei, mint a portánkon és környékén legelésző, vagy szálldosó különféle állatfajok képviselői. Azért mondom most el ezeket az előzményeket, mert kis történetem szempontjából jelentősége vagyon.

   Szülői házunk mostanság már üresen áll, mióta Édesanyám betegség miatt elkerült innen, majd az idén februárban visszaadta Szép Lelkét a Teremtőnek. 2012. június 16 – ára 50 éves Általános Iskolai Találkozót szerveztem, ezért előtte egy kicsit lakhatóvá tettem a kissé kihalt házunkat, mert ide vártam a Menyasszonyomat is. A készülődés közben fedeztem fel, hogy a folyosón a konyhaajtó bejárata mellett egy falon függő virágtartóban mozgás van. Felálltam egy székre és meglepetéssel tapasztaltam, hogy 4 db pici madárfióka gubbaszt ott békés egyetértésben. A lépcső előtti barackfán pedig egy felnőtt madárka hangos beszédével jelez valamit. Minden nem létező madarakkal kapcsolatos emlékeimet próbáltam felidézni, de bizony nem igazán tudtam beazonosítani azt, hogy milyen madárfiókák lehetnek. Emlékimben a verebekre hajazott, de azok mintha testesebbek lettek volna.

   Dokumentáris jelleggel, utólag áldva az ötletemet, lefényképeztem a fiókákat és a barackfán sündörgő madarat, madarakat, mintha valami előérzetem lett volna velük kapcsolatban. Közben megérkezett a Menyasszonyom is és vele próbáltuk beazonosítani a családot, nem igazán sikerrel, hisz egyikőnk sem szakértője a madárvilágnak. Abban egyetértettünk, hogy karcsúbbak, mint a verebek, de tovább igazából nem jutottunk. Közben azt láttuk, hogy a szülő, vagy szülők eledelt hoztak néha a csőrükben és aztán tisztes távolságból figyelve tovább csiripeltek, miközben a fiókák a fészekben gubbasztottak és néha emelgették a szárnyacskáikat.

     Mint ahogyan már előbbre írtam, tavaly január óta lakatlan a szülőházunk, csak a rendszeres ellenőrzés van meg, ami ilyenkor szükségeltetik ahhoz, hogy állásában ne menjen tönkre. Édesanyám cicája is mikor látta, hogy nincs gazda mindennap a háznál, elpártolt valahova. Látva azonban a nyüzsgést, újra ott kezdett el sündörögni közöttünk. Adtunk neki rendszeresen enni és inni a folyosón, mint régen és reggel mikor kiléptünk az ajtón, már ott feküdt a küszöbön és várt bennünket. Azt is észrevettük, hogy valószínű gyermekei vannak, mert láttuk a szoptatás nyomait, amikor oldalra fordult, de nem hozta ide őket. Kifigyeltem, hogy merre szokott elmenni és a kert sarkában a kerítésnél meg is láttam két kiscicát, de mikor észrevettek, gyorsan eliszkoltak előlem. Jó nagyok voltak már, de úgy látszik az anyukájuk még saját tejével is táplálja őket. Valószínűleg a szomszédban lakó unokabátyámnál tanyázhatnak, mikor mi nem vagyunk itt. Azt is észrevettem, hogy a folyosón néha felnézeget a madárfészek felé, mivel észrevette ott a mozgást és a szülők röpködését.

   Azon tanakodtunk Kedvesemmel, hogy vajon kirepülnek a fiókák, amíg itt leszünk? Észrevettük azt, hogy gyakran felálltak már a fészekben és próbálgatták szárnyaikat. Túrázgattunk a környéken a találkozót követő napokban és az egyik hazajövetelünkkor legyökerezett a lábunk a megdöbbenéstől. A virágtartóból a cserép kiborulva ott hevert a folyosón, a fészek is kiesve belőle, a fiókák pedig sehol nem voltak. Már annyira megszoktuk őket és most csak álltunk és nem tudtuk mi történhetett? Először a gyanú ráterelődött a cicánkra, de mikor ott láttuk hasalva dorombolni körülöttünk, elhessegettük a gyanúnkat. A szülők még pár napig néha visszajártak a barackfára és ott zajongtak, de azt is észrevettük, hogy kisebb madárkák is ott vannak velük.

   Valószínűleg kirepültek valahogy, mert nem láttunk toll, vagy vér maradványokat a folyosón, ami azt bizonyította volna, hogy a cicának köze lenne a dologhoz és baja eshetett a fiókáknak. Persze a gyanú mindenképpen megvolt ahhoz, hogy az asztalról akár felugorhatott a fészekhez és kibillenthette virágtartóstól együtt. A kismadarak pedig ekkor próbálhatták ki először a valóságban a repülés örömeit sikerrel, legalábbis ezt feltételeztük. Édesanyám cicájának pedig megadtuk az ártatlanság vélelmét és minden gyanú alól felmentettük, mert semmi bizonyítékot nem találtunk a bűnösségére. A virágcserepet a fészekkel együtt visszatettem a tartóba a falra, hátha megismétlődik a fészekrakás öreg házunk folyosóján.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2012. 07. 07. Szombat délután 13:55


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. november 24. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,086


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: