Haza felé tart Gémesről a csorda 1966 nyarán,
konyári sóstó tanyára.
A csordás és kutyája szaporán lépkednek,
a porködben utána.

A nap csendesen leballagott a rónaság szélére.
Karcsú felesége várja,
a barna pásztort estebédre.

Messzebb a tanyától a szikes poros úton,
egy szekér csikordul.
Aki a csarnokba vitte a tejet,
de már onnét vissza fordult.

A távoli faluban a templom harangja kondul,
jelzi a tanyának megjött az este.
Szép asszony az ágyat fekvésre vesd be.

A szobában mélyen bólint a csend,
kialszik a petróleum lámpa.
A tanya őrzését a gazda rábízza,
az éber komondor kutyára.

A tópartján felhangzik a tücsök hangos zenéje,
és a békák brekegése.
Az est sötétje lassan szétterül a tájon.
Majd elhatalmaskodik mindenki szemén az álom.