Cigány író tollából
A nyár már nagyon messze elrepült.
Amit itt hagyott a réten virágokat.A hidegtől a könnyük az arcukra fagyott.
Búsan sétálok az erdőben kopasz fák alatt,
a száraz avaron.
Még az öregasszonyok nyarának lenne itt az ideje.
Mégis a hideg tél lehelete dermeszti jéggé a lelkemet.
Elmúlt a nyár,
és egyszer elmúlik minden.
Elporlad a járda,
elszökik tőlünk az élet.
Úgy mint kora hajnalban megszökik,
a megkopott tegnap.