Démonok rontanak megfáradt lelkemre,
Védtelen darabot belőle harapnak,
Tiszta szív kel vélük őszinte birokra,
Akárhogy kínoznak, akkor se tagadlak.

Dúljon vad háború, lángoljon az égbolt,
Köröttem izzhatnak ezrével fegyverek,
Vérző seb testemet százával csúfítsa,
Teérted végtelen poklon is átkelek.

Áttörök fejemmel vasbeton falakat,
Tőrrel a hátamban, verssel a kezemben,
Átúszok lobogó vad lávatengeren,
Had nézzek újra a csillogó szemedbe.

S, ha végül mégis elfogynék, elbuknék,
Könnyemmel áztatott fájdalmas utamon,
Utolsó erőmmel, legvégső szavaim,
Kicsorbult bordámra, véremmel felírom:

Szeretlek Anikóm

2013.02.06.