LABIRINTUS…
*
Hatalmas aula, sötét az ablaka,
magasról világít, kristályfény sugárzik.
Száz út van előtted, az egyik megölhet,
kilencven ragályos, sötét és homályos.
Nyolc ebből vakító, gyémántként ragyogó,
egy a jó, Igazi - játékost kiviszi.
Vaktában indulhatsz, falakba koppanhatsz,
fájdalom megedzhet, gyűlölet levethet.
Még nagyobb lendület, hatalmas ütközet,
okozza sebedet, onthatja lelkedet!
Megbánás, alázat, áldás és pompázat,
megértés, tanulás, egyszerű nagy tudás.
Kimondott gondolat, okozhat kínokat,
gyógyító Megváltó, úgy tűnik varázsszó.
Életed – halálod, mit akarsz – kívánod,
elfáradsz, megállhatsz, ajtókat kitárhatsz.
Beléphetsz szobákba, pihenhetsz párnákra,
érzések, kedélyek, éltetik életed.
Tudatos értelem, kivihet szelíden,
maradsz még, nem bánod, kéjeket kívánod.
Az a baj megrekedsz, eltöltesz éveket,
topoghatsz egyhelyben, végtelen időben.
Azt mondod megérte, életed értelme,
meg van, mert meglelted, szívedben élteted.
Rádöbbensz Barátom, elmúlást nem bánod,
játék az életünk, édesen élhetünk.
Keserű habcsókok, színezik a napot,
lesüllyedsz – fent maradsz, élhetsz vagy meghalhatsz.
Egyedül Te dönthetsz, merre mész - választhatsz,
egy út az Igazi, kemény ezt hallani.
Tétován ne állj ki, akard, hogy találj ki,
Jó utat kívánok, szerencsét, vígságot!
*
Kiss Teréz „Angyalcsillag”
2006. 05. 12.
Emlékszem, mikor legelőször feltetted egy akkor még létező amatőr portálra és támadások kereszttüzébe kerültél ezzel. Az idő megmutatta azt, hogy érdemes volt akkor megírnod a máig is érvényes gondolatokat hordozó, elgondolkodtató versedet-.)))
Szerető szívvel:Valentinusod