KOZMA ANDOR ÉS NAGY GYULA
A nagyhírű Pápai Református Kollégium falai között járta ki a gimnáziumot és a Teológiai Főiskolát Bakonyszentkirály jeles szülötte Nagy Gyula.(Apai nagybátyám volt, aki fiatalon, 33 éves korában hunyt el 1943 – ban). A Főiskola tanári kara mindig komoly gondot fordított arra, hogy a diákságból felszínre kerüljenek a rejtett irodalmi tehetségek.
A szegény falusi kisdiák már korán közelségbe került az irodalommal, ezért a Képzőtársaságon belül sorra jelentek meg a versei és műfordításai. 1928. júniusában, a Kollégiumi Lapokban megjelent Longfellow műfordításával elnyerte a Képzőtársaság pályadíját. A fordítás így szólt:
AZ ÉNEK ÉS A NYÍL
Műfordítás Longfellowból
Nyilam suhanva szállt tova;
A légben elveszett nyoma.
Letűnt előlem hirtelen
S nem lelte föl tekintetem.
Dalom lágyan gyűrűzte át
A léget. Vajjon merre szállt?
Ívét ki látta? Senki sem.
Erőtlen követni szem.
A nyílra sok – sok év után
Ráleltem egy fa oldalán.
A dalt is megtaláltam ott,
Hol egy baráti szív lakott.
Nagy Gyula VI. o. t.
Rövid időn belül a református Főgimnázium pedellusa levelet hozott a diáknak a következő címmel:
„Nagy Gyula főgimnáziumi tanuló úrnak. VI. osztály, Pápa. Református Főiskola
Budapest, 928, június 17.
Kedves fiatal diák öcsém, a Pápai kollégiumi lapokat mindig figyelemmel olvasom. Jól esik abban, mint tükörben azt látnom, hogy régi iskolánkban most is az a nemes művelődésre törekvő szellem uralkodik, amely már három század óta sok dicsőséget szerzett nemzetünknek. – Most a kollégiumi lapok legutóbbi számában mindjárt Fejes tanár úr igen értékes tudományos értekezése után mely nemcsak czime szerint „Fény sugár”, hanem valóságban is az. – a te Longfellow műfordításod örömteljes meglepetés volt számomra. Azért is, mert Longfellowot az angol amerikai költészet legnemesebb nagyságának tartom, akivel nagyon szeretek foglalkozni – és azért is, mert a te műfordításod nekem nagyon tetszik. Bátor szabad fordítás az, de teljesen tükrözi az eredeti angol költemény lelkét és kifejezési módját. Magam is lefordítottam Longfellownak egyéb versei közt ezt, de azért elismerem, hogy az én fordításom, ha részletekben az eredeti szavaihoz szigorúbban alkalmazkodik is a te fordításodnál nem fejez ki többet. Hatodik gimnazista koromban pedig, úgy hiszem, nem tudtam volna még olyan jól lefordítani ezt a kis dalt, mint te.
Az én fordításomat, amelyet én nem adtam ki csak a magam múlatságára írtam, íme, elküldöm neked, hogy te is elolvasd, ha már én is elolvastam a tiedet. Tanulnod nincs mit belőle. A te ösztönös módszered igen jó műfordítói lelemény. Annál maradj. A szavaknál a lényeg kétségkívül fontosabb. Az eredetinek szellemét a fordított szavak néha inkább elburkolják, mintsem megvilágosítják. Köszöntöm az egész iskolát veled együtt.
Kozma Andor”
A költő fordítása így szólt:
A NYÍL ÉS A DAL
/Longfellow/
Nyilat lőttem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van;
Röptét oly gyorsnak véltem én,
Hogy szemmel nem követhetém.
Egy dalt zöngtem ki czéltalan,
Szállt, földre húllt és oda van:
Mert látja: e bármi fürge szem,
Hogy a röpke dal hová leszen?
S utóbb egy tölgyfa háncsaiban
Megkerült épen a nyilam:
S a dalt is hibátlan meglelém
Egy baráti értő szivben én.
Angolból:
Kozma Andor
A levelet és a verset elolvasva a fiatal diák olyan ösztönzést kapott az országos hírű költő és műfordító Kozma Andortól, amely meghatározója lett Nagy Gyula református lelkész tragikus sorsú rövid életének. Öt évvel később az akkor már harmadéves teológiahallgató meleghangú cikkben méltatta Kozma Andor munkásságát a Pápai Kollégiumi Lapokban a költő halálakor. A levelét nagy becsben tartva én őrzöm Édesapám és Nagybátyám irodalmi hagyatékában.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2008. 02. 22
