Csak azok tudhatják


Csak azok tudhatják
Ezernyi szálat húz a szenvedés
az emberek között naponta,
egy kézfogás már összeesküvés,
szitok az óramű csillagokra
 
ahol a sorsunk írva vagyon
ha nem hiszünk benne, akkor is,
de tudjuk azt, hogy egy napon
időnk lejár és az út hova visz.
 
Fehér falak között remény lebeg
és pókfonálon ing az életünk.
Szerelem, szenvedés is egyre megy
ha majd csak voltunk s nem leszünk.
 
Ha elcsitul minden s már senki se számol,
egy pontba gyüremlik az itt és a távol,
anyaggá torzulunk s nincs lélekrianás,
se tér, idő,se vágy, se súly, se zuhanás,
csak arctalan semmi és színtelen sötétedett
s már csak a fénybúra-gomba világol
míg elfogy a gondolat és elhagy a lét.
 
Csak azok tudják, akik ott feküdtek,
kibontva, véresen újra feleszméltek,
a fénytükörben látták lüktető szívük
és verejték láva égett az arcukon
csak azok tudják, hogy mennyit ér az élet
akik egyszer onnan mégis visszatértek.

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. február 7. Szerkesztette: Muretics István
Nézettség: 1,239


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: