Szerbia és az Egyesült Arab Emirátusok élelmiszeriparral foglalkozó Al Dahra társasága a szerbiai beruházásokról megkötött szerződés értelmében legkésőbb március 31-ig megköti a végleges szerződéseket a nyolc szerbiai állami mezőgazdasági kombinátba történő beruházásokról. Ami azt jelenti, hogy addig van még időnk és lehetőségünk küzdeni Délvidéki kiárusítása ellen.

 A szerb gazdasági- és pénzügyminisztérium honlapján (www.mfp.gov.rs) közzé tett előszerződésben azt irányozták elő, hogy a szerb állam és a társaság közös céget hoz létre, amelyben az Al Dahra 80 százalékos tulajdonnal rendelkezik, a fennmaradt rész pedig Szerbia Köztársaság és Belgrád (?) városa tulajdona lesz. A közös cég a tervek szerint 100 millió eurót ruház be öntözőberendezésekbe, agrotechnikai fejlesztésekbe és forgóeszközbe, eközben a szerb államnak nem lesz beruházási, sem garanciavállalási kötelezettsége.

 Az előszerződésben az átalakulóban levő kombinátokat foglalták, ezek a következőek: a belgrádi Mezőgazdasági Korporáció, a Közép-bánsági (35%-ban magyar lakosságú) nagynezsényi Testvériség-Egység kombinát, az obrenováci Dragan Markovič, a Bácspalánka közeli újszépligeti és a szondi "Ifjú Harcos" kombinátok, valamint Dél-Bánátban az omlódi Mezőgazdasági Társaság és a Pancsova közeli tárcsói Vajdaság Kombinát azok, amelyek ezentúl arab sejkek tulajdonát képezi majd ha nem teszünk semmit ez ellen. Az új "honfoglalók" pedig jól tudják, hogy bár az olajmezők egyszer kiapadnak majd, de a Délvidék zsíros földjei addig teremnek, amíg akad aki ekéjét belemélyessze a földbe.

 Ahogy azt a régi mondás is tartja "a föld azé, aki megműveli".

Mit gondolhat az arab-szerb nemzetközi mezőgazdasági szerződés aláírása után az ember? A szerbek eladják a gyarmatukat potom pénzért, mert valamiből még meg kell élniük a következő évtizedben. Délvidék a számukra nem más mint gyarmat, illetve annál is kevesebb: hadizsákmány. Az 1920-as évektől errefelé folyik a kiszipolyozása, hiszen elég csak megnézni a régi térképeken, hogy milyen infrastruktúrával csatoltatott Délvidék Szerbiához, és hogy abból mi maradt mára. A gyárakat már ezelőtt eladták, illetve áthelyezték Belgrádba és más jugoszláv tagországokba, most már csak az anyaföld maradt meg, ami likvidálható.

 Más EU tagországok, illetve az EU tagságra vágyó országok igyekeznek minél több időt nyerni maguknak, hogy effektív stratégiát fejleszthessenek ki a termőföld hazai megóvására, mivel számukra is pár éven belül kötelező lesz, hogy megteremtsék a lehetőséget a külföldiek szabad termőföldvásárlásához. Minden más normális ország igyekszik megóvni az erőforrásait, csak éppen Szerbia fut a rúd elé a bolha piac mentalitású közgazdasági húzásaival, miközben még csak konkrét lehetőség sem létezik arra, hogy a közeljövőben elnyerje az EU tagjelölt ország státusát. Nem kell félni attól, hogy pl. Šumadija egyetlen négyzetméter földje is külföldiek kezébe fog jutni.

 A délvidéki parasztság nem nézheti tétlenül, hogy (szó szerint) eladják a lába alól a földet is. A sok parcella-sok tulajdonos szerkezet ahogyan hátránnyal, úgy potenciális előnyökkel is járhat. A mezőgazdászok első lépésként gépgyűrű láncolatok létrehozását kellene, hogy véghezvigyék, illetve egy-egy adott mezőgazdasági kombinátba való tömörüléssel elérhető, hogy a terményeket nagyobb piaci haszonnal értékesítsék, majd a haszon egy részéből pl. újabb terménytározókat építenének, bővítenék a közös gépparkot, és a hasznot folyamatosan lehetne növelni.

 Az együttműködés magasabb foka lenne az ún. modern szövetkezetek létrehozása, amelyek kidolgozására már az MRM is programjában megtette javaslatát (http://www.mrm.rs/iranyelvek/70-gazdasag).

 Sajnos, akad sok gazda, aki féltve kapaszkodik a sajátjának vélt vagyonba, amíg egy napon azt is ki nem húzzák a lába alól. Olvasták-e valaha a Gyűrűk Urát? A délvidéki parasztságnak nem szabad Gollumokból állnia, görcsösen kapaszkodni a varázsgyűrűbe, miközben sziszegik, hogy "drágasssszsááág", majd ördögöt, s poklot megidézni miután Zsákos Bilbó ,,sejk" elsajátítja e drága kincsünket. Összefogás és együttműködés nélkül csak a kisemmizés sorsa vár a délvidékiekre. Egyetlen szerb kormánytól sem várhatunk segítséget ezen a téren, a gazdák egymásra számíthatnak.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke