elmosódó vörös arcok,
úgy követlek, úgy táncolok,
csattogó lépésben elkábulok.
A körön túl egy asztalnál
ott ül, füstöt fúj rám,
de nem ér el, csak a lángja,
tudom jól, az életem várja.
Fogd a kezem jól, pörgess tovább,
táncoljuk át ezt az éjszakát!
Nézd a padló kövét, fényes,
táncparkettánk ezeréves.
Ha elhalkul a parazsa, rágyújt újra,
engem figyel a cigaretta.
Egyszer majd feláll, felkér a búcsúzóra,
ha beleszív az utolsó slukkba.
