SZÉPSÉGE MOST IS MEGIGÉZ…

Bronz lányka korsóval

       Talán két hete történt, hogy ismét dolgom akadt Veszprémben, a várban lévő Megyei Közművelődési Intézetben. Odafelé menet, de visszafelé is elhaladtam a vár alatti téren, a két háztömb közé felállított korsós lány szobra mellett. Lépteimet lelassítottam már messziről és mikor odaértem, pár percet elidőztem mellette. Az is igaz, hogy talán pár percnek tűnhetett, de a valóságban sokkal több volt annál. Nemcsak elidőztem, hanem körbejártam és újból megcsodáltam a szépségét. Nincs kiírva a szobor alkotója, vagy talán a bronz hideg szépség csodálata nem láttatta meg velem egyszer sem. Mintha élő lenne, ahogyan fogja a korsaját és folyatja belőle kifelé a vizet megállíthatatlanul. Ezt a szépséget R. Kiss Lenke szobrásznő alkotta. A neve Korsós lány, de a Veszprémiek még Zsuzsinak is hívják.

      Sokat hallottam már arról, hogy sokan órákig tudnak gyönyörködni Leonardo örökemlékű Mona Lisája előtt, mert nem tudnak betelni annak sugárzó szépségével. Én most ezzel a bronzból öntött szobor lánykával voltam hasonlóképpen. Percekig álltam vele szembe, majd lassan körbejártam minden oldalról. Az alkotója megragadta a belőle sugárzó pillanatot annyira, hogy még így hidegen is olyan melegséget árasztott, mintha hús – vér, élő ember lenne. Egyszerűen nem lehetett rátekinteni, mint egy mozdulatlanná merevedett szoborra, hanem nőként láttatta magát, mint aki ebben a pillanatban állt oda, illetve ült le a téglafal peremére a korsajából a vizet kicsurgatni.

      A jól megformázott, erotikus vonalakat sejtető, férfiszemeket gyönyörködtető alakjáról nem tudtam levenni szemeimet. Művészettörténetileg nem vagyok jártas az alkotás értékítéletében, csak a saját szubjektív látásmódomra gyakorolt hatása nyűgözött le. De ez annyira hatott rám, hogy természetesen ismét előkerült a táskámból a kicsi fényképezőgépem és minden oldalról megörökítettem a lánykát. Talán érdekességszámba vehető az a tény, hogy nem ez volt az első alkalom. Nem sokkal előbb is erre járva megcsodáltam már és lefényképeztem, amit egy rövid versben is megörökítettem. Abban azonban pontosan a rövidsége miatt nem igazán tudtam kifejezésre juttatni csodálatomat, amire most jobban lehetőségem nyílt ebben az írásomban.

       Izmosan telt szépségű vonalainak látványa olyanná tették a szememben, mintha egy randevúra készülve meglestem volna sajátságos tevékenysége közepette a kis korsajával megpihenve. Mondhatnám talán azt is, hogy a látványa olyan buja vágyakozást keltett bennem, mintha élőként kitárulkozva kelletné magát szinte felkiáltva: „Hát nem látjátok ti balga férfiak, hogy milyen szép és kívánatos vagyok!” Természetesen ez csak egy behunyt szemű álmodozós gondolat, de egy ilyen bájos szobor jelenség is hogyan meg tudja az ember fantáziáját mozgatni. Lehet, hogy lesznek majd akik megmosolyogják az írásomat és azt mondják:”Mi lehet egy hideg szobron olyan látnivaló, amely ennyi marhaság összehordására késztet Barátom?”

Számukra csak egyetlen válaszom lenne talán: El kell jönni Veszprémbe és megnézni ezt a csodálatos bronzba öntött szépséget. A látvány magáért beszél, nem kell hozzá további magyarázat sem. A magam részéről csak annyit tudok mondani, akárhányszor erre járok az életben, gyorsan biztosan nem suhanok el mellette. Minden alkalommal át szeretném érezni azokat a pillanatokat, mikor először megpillantottam a gyönyörű lánykát kis korsajával.

https://www.youtube.com/watch?v=Ae7-1QGLDZ0&spfreload=10

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2007. 10. 12