Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...

Kisvejkén lakom a magas dombok között.
A nap az égről már korán reggel köszön. 
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.

Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek. 
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.

A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni. 
Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna.
De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.

Kisvejke: 2012