Mint az ó, ő képzékről szólva már eléadtuk, ezen hangzók gyakran vagy közvetlenül, vagy az ü, ű révén ajakhangokra változnak által, és pedig hol megtartván elébbi érteményeiket, mint: adu adv, szaru szarv, fenyő fenyv, hol némi új érteményi árnyalattal, pl. az által

— 141 —

lánosról különösre, nemről fajra menvén által, mint: ölő ölv, nyelő nyelv, csomó csomb, gomó gomb. Az ily kisarjadzás háromnemű lehet, a) midőn a mássalhangzóvá alakult önhangzó segéd előhangzó nélkül szorosan odatapad az alapszóhoz, mint a főntebbi példákban, és ezekben: csörömb, doromb, dölf, talp; b) midőn bizonyos viszonyokban előhangzót veszen föl, mi rendesen könnyebb kiejtés végett történik, pl. ter-ep, ál-om, melyet önhangzóval kezdődő képzők és ragok előtt kiugratnak; pl. terpeszt, álmos, álmodik; c) midőn a fölvett elöhangzót mindennemű ragozás alatt állandóan megtartják, pl. darab, telep, közép, idom.

Az a) pont alattiakról világos, hogy az ajakhangi képzők nem egyebek, mint az illető hangzók átalakulásai: üd-ü üd-v, ned-ü ned-v, sér-ő sér- v, ham-u ham-v, dar-u dar-v, eny-ü eny-v, sa-ó sa-v, hi-ő hi-v, hi-u hi-v(ság), s mint középképzök: ol-v-ad, sor-v-ad, her-v-ad,seny-v-ed, szen-v-ed, ször-b-öl, för-m-ed, hor-p-ad, öt-v-ös stb.

A b) pont alattiak, hasonlat alapján szintén így elemezhetők pl. al (infra sub) al-ó, al-v, al-m, al-om = barom alá vetett ágynemű; ál (előlehhel: hál), ál-ó, ál-v, ál-m, ál-om; jár, jár-ó, járv, jár-m, jár-om, amiben a befogott ökör jár; ter (tér), ter-ö, ter-ü, ter-m, ter-em. Hasonlóan az elvont gyakorító törzsigekböl: hatal, hatal-ó, hatal-m, hatal-om, kérel, kérel-ő, kérel-m, kérel-ém. E szerint elemezhetők valamennyi om, ém, öm úgynevezett hangugratók; hal-m, hal-om; maj-m, maj-om ; iz-m, iz -om; kör-m, kör -öm; ür-m, ür-öm; kor-m, kor-om; ól-m, ól-om; or-m, or-om; sóly-m, sóly-om ; ver-m, ver-ém ; szir-m, szir-om; suly-m, suly-om; sely-m, sely-ém; ér-m, ér-ém ; szemér-m, szemér-ém; hár-m, hár-om; diadal-m, viadal-m, unal-m, sokadal-m, szidal-m, élel-m, félel-m, kegyel-m, gyötrel-m, figyel-m, szerel-m, stb. Ezekből látjuk egyszersmind

a hangugratásnak okszerűségét, mert ezekben a hangzó nem lényeges alkatrész, s mint olyan,

ha a kiejtés nem nehezedik, sőt gördülényebb lesz általa, kihagyható, ami hangtani oknál fogva

kivált az l, ly, j, r után szokott történni.

A c) pont alattiak hasonló módon elemezhetők, melyekben az előhangzó különféle okokból állandóan megmarad, a) mivel a szokás hosszúvá nyújtotta, mint: has-áb, nyal-áb,ger-éb, zser-éb, hull-ám, vill-ám, csill-ám, vid-ám; b) mert kiugratva a kiejtés nehézzé válnék, pl. id-om, ild-om, pot-om, isz-ap, kasz-ab, küsz-öb, köz-ep, sik-am, csusz-am, isz-am, fícz-am,fut-am, vagyis d, t, sz után; y) egyedül nyelvszokási szeszélyből, minthogy hangugratva sem hangzanának keményen, mint: dar-ab, ter-eb, zsil-ip, al-ap, ker-ep, ül-e p, gyar-ap, tel-ep, mer-ev, tűr-em, ir-am, el-ev(en), tel-ev(ény), ing-ov(ány). Sőt némelyeket csakugyan kétfélekép használják: ter-epély, ter peszkedik, tal-ap, tal-p, hal-avány, hal-vány.

Az ajakhangok kisarjadzásának növekedése: ba, be, fa, f e, ma, me, pa, pe, va, ve.

A kisarjadzott ajakhangok ismét új sarjat eresztenek, és pedig, a) melyek részesülőkből származtak mint: él-ő, el-ev-e, el-ef-e, al-af-a; ir-ó, ir-v, ir-om, ir-omb, ir-omb-a; tör-ő, tör-ve, tör-pe; duz-ó, duz-m, duz-ma; borot-ó (= ort-ó), borot-v, borot-va; töm-ő, töm-p, töm-pe;elvont gyökökből, fity, fity-m, fity-ma; szusz, szusz-m, szusz-ma; tuty, tuty-m, tuty-ma; tom, tom-p, tom-pa; buz, buz-m, buz-ma; b) nevekhez vagy elvont gyökökhöz járuló ő, ó képzőkből:bom-ó', bam-ba; gom-ó, gom-ba; szak-ó, szak-ma; bám-ó, bam-ba; lom, lom-ba; czim, czim-ba; ber, ber-be ; gör, gör-be; gur, gur-ba; tuk, tukma; el, el-me; is, is-me; dur, dur-va; mur, mur-va; csor, csor-va; zagy, zagy-va; goly, goly-va; ösz, ösz-ve; kám, kám-va; mogor, mogor-va; tor, tor-ma; haj, haj-ma. Ezekben: kacsi-ba, kali-ba, kari-ma, pari-pa, ragyi-va kicsinyítő i vagyon, kacsava, kalava, karava, parava, ragyava helyett, mint guriga, karika, toliga, ezek helyett: garoga, karoga, tologa.

Némelyek a, e helyett ó, ő-t vesznek föl: bim-bó, kaj-mó, or-mó, zúz-mó, kosz-mó, kam-pó, pim-pó, pem-pő, böm-bö, Gör-bö, Öl-bő, Var-bó.