A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetes
egészet képeznek, minélfogva fel is bonczolhatók. Ennek módja végről kezdeni a műtétet, pl. alázatosság,
elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. Mennyiben
a képzés néha elő- vagy közbetét által történik, erre is figyelni kell, pl. a gyalázatos,
egyszerűbb gyöke szintén al, a bizgat-é, iz.
A rétegeket hasonlóan vizsgálat alá kell venni, ha egyszerüek-e vagy öszvetettek, milyenek: ség, ság,
aszt, eszt, ast, est, ant, int.
Ha a származékszónak minden hozzátétes részeit elvontuk, hátramarad az alapszó, mint az alapfogalom
képviselője, mely a tőle egyenes ágon származott ivadékokra nézve anyagyökül tekinthető, pl. a
fartat, farol, farolás szókban a far. De ezt még tovább vizsgálni lehet, ha nincs-e egy
vagy több oldalágu rokona? És csakugyan mind alaphangban mind alapérteményben rokonai: fěr, for, för,
fur, für, mint a fěrěg, forog, förög, furó, fürge szók gyökei, melyek alaphangi közjegye:
f-r, s minthogy közös alapérteményök a kerekdedség, ennélfogva, oldalrokonaik b-r, p-r is,
barangol, pěrěg, pěrěszlén szókban.
Hasonló eljárást követünk a képzők hasonlítása és rokonításában.
