1) Melyek az alapszó érteményét nem változtatják, legfölebb hangzatosabbá teszik;
a) ajakbötük: á, bá; amé, bámé; ámul, bámul; amit, bámit; dngó, bangó; Andri, Bandii; örzse,
Éörzse; iczeg, biczeg; illeg, billeg; izgat, bizgat; ringat, bringát; ringyó, bregyó; izseg, bizseg;
apa,papa; ityi,pityi; Ila, Pila; Ista, Pista; Erzse, Perzse; Anna, Panna; illeng, Jilleng; irka,
firka; irics, virics. b) más nemüek, m i n t: ércze, jércze; égszin, kékszin ; impók, himpók; öveder,
höveder; álom, hál; uszít, huszít.
2) Melyek az alapszó érteményét némi árnyalattal módosítják, mint: anya, banya;
állvány, bálvány; omlik, bomlik; őrt, borotva; aláz, gyaláz; óriás, hórias; odvas, pudvás; oszlik,
foszlik; eny, geny.
3) Némely szókban csak ikeritve divatoznak: ingó-bingó, elegy-belegy, ákom-bákom,
csiga-biga, csonka-bonka, inczi-pinczi.
4) Néha az önálló gyök vagy törzsszóból egészen újat képeznek; mint: ér, érték,
bér; ér (hozzá ér) fér; orda, borda; izifc (izmosodik) hízik; ingat, ringat; ém (éber, vigyázó),
kém; alap, talap, talp; áj, váj; ás, vas; illan, villan; egyít, vegyít.
