A mássalhangzók szószervre nézve a) ajkiak, melyek idomitásában kiválólag az ajkak működnek, n. m. b, p, w, v, f, b) nyelvgyökiek, melyek a torok ürege táján a nyelv tövénél

képződnek, másképen torokhangok: g, k, h; c) nyelvlieyyiek, melyek képződése azon tájra esik,

Imi a nyelv a felső áll és szájpadlás mellső részének fekszik n e k i: d, t, s, sz, z, n, l, r, j, melyek

k'ízöl, az öt elsőbbet foghangoknak is nevezik. Az öszvetett hangokból állók, ú. m.: ez, cs, ds,

{

elemeikre nézve szintén ezen osztályba tartoznak.

Minden osztálybeli mássalhangzó önnön szervtársához áll legközelebb, s egymásnak

kisebb nagyobb árnyalatai; honnan a nyelvekben általán minden mássalhangzó a maga szervt;ir<ával szokott főleg váltakozni, sőt némelyekben nem csak kivételesen, haneui általán folcse-

8*— 60 —

rélve ejtetnek, pl. a németben a b és p, d és t, g és k. Ennek tudomása egyik kulcs mind a bel

mind a kül nyelvbeli szók öszvehasonlitása és rokonítására. Lássuk a dolgot példákban:

£ magyar szóban: bűz, a, b ajki, a z nyelvhegyi, s ennek szervtársa a d, honnan bűz

és bíld, bűzös és büdös egy jelentésűéit. De ugyan ezen gyökhangok rejlenek a latin ped-or-ban

is, mert a b és p ajkiak. Tehát tudván azt, hogy e szók alapérteménye kellemetlen rósz szag, a

magyar bűz, bűd és a latin ped-or, pnt-or, foet-or épen úgy rokoníthatók, mint a magyar bodor'

és pótor, (csavargó) zsúp és zsuf. Ez alapon hasonlíthatók a fim pliii (pee) és magyar f e?, a fim

pilwi és magyar felhő', és német Wolke, a latin pellis és német Feli. A nyelvgyökiek hasonlatá-

nál fogva rokonok a magyar: hóm, gom, kom, homolka, gomoly, komjpoty, homolit, gomolyít, kompol; a latin: colttmba, szerb: golub, cseh: holub; a latin: crimen, szerb: grich, cseh: hrich ; a

latin: cormen, szerb : greben, cseh: hreben ; a hellén: TV, ó latín, persa: tű, magyar: te, német,

svéd, dán: du, orosz és több szláv: ty, szerb: ti, szanszkrit: tván, héber: attá, arab: ente, török:

ezen, finn: sínü (többese: te) stb. stb.

De a mássalhangzók nem csak szószervi, hanem már tulajdonsági viszonyoknál

fogva is osztályozhatók, u. m. a maguk nemében :

a) kemények: f, k, p, s, sz, t, ty, h,

vagy b) lágyak; v, g, b, zs, z, d, gy.

Ha ragozáskor vagy öszvetétkor a lágy után kemény következik, akkor amaz szószerve

szükségkép keményen hangzik, pl. dobsz, kiejtésben dopsz, dobtam, doptam, dobhatsz, dophatsz,

adtam, attsan, hobsol, hapsol, nyugszik, nyukszik. E változás néha az Írásba'is átmegy, pl. lepke

elemezve lebke, azaz lebege lebegő, a leb gyöktől, butyka = bugyga, bugyoga. így a latinban:

scn'bo scrib-si helyett scripsi, scribtum h. scriptum, a hellénben: ÍUyto, ityato h. iUfo, &U{ita, ölípao>

h. &lí\p

Megfordítva a lágyak előtt a kemények meglágyulnak pl. akgof aggat, fokgót faggat, szakgat szaggat, lopdos lobdos, lakzi lagzi, kapzsi kabzsi, ttsdt uzsdi, menyekzS,

menyegzö.

Néha a gyöknek elöbötűjét követi a második is, azaz, ha az első keményre változik, a második is azzá leszen és viszont, pl. bök pók, bodor pótor, búb púp, bimbó pimpó,

bogyói patyol, biggyed pittyed, bizgál piszkál, guyoro kukora, dobban toppan, gongy konty, bogos

fokos, gaútgyol kalatyol, gombócz, kompoty stb.

Á lágy és kemény mássalhangzók ezen viszonya hellén igeragozásban különösen

feltűnő, egyszersmind a szóelemzésnek egy második kulcsa.

b) érülkb'zök, melyeknek kiejtésekor az ajkak egymást, vagy a nyelv a fogakat, vagy a

szájpadlást szorosabban érintik, milyenek: b, p, melyekben az ajkak egymáshoz; d, t, a nyelv

a fogakhoz; g, k, n, l, r, a nyelv a szájpadláshoz szorul; az m az első osztálybeliekhez tartozik,

mennyiben az ajkakat, de a harmadikhoz is, mennyiben, mint az n, a szájpadlást érinti; nem

érülközök, melyeknek kiejtésekor az ajkak öszve nem szorulnak, u. m.: a kemény fúvó f és lágy

.fúvó v, a fogak közt könnyebben átsikomló sz, z,'zs, és a lágyan lehőj', h.

Itt rejlik annak oka, hogy ezen párosak inkább szeretnek egymással mint más

szervtársaikkal váltakozni, vagy a b inkább p-vel mint f-, v-vei, a d inkább t-vel, mint sz-, e-vel,

stb. tehát rokonság szerint: b, p; v, f; d, t; g, k/ sz, z; s, zs; m, n; l, r;j, h.

Ez a szóelemzés és szóhasonlítás harmadik kulcsa. E szerint cserélődnek f e l: pongyola pongyola, bizseg pizseg, bufo pofa, • bufog pufog, bulya pólya, boné póné, bajtárs pajtás,

böfög pöfög, csafar csavar, fanyar vonyár, fekete vakota, fészek vaczok, f. ív (adék), JiczTcand

viczkand, finczároz vinczároz, finczos vinczos, fon von, fttrgencz virgoncz, devemya tivornya,

dobász tobosz, dobzódtk tobzódik, dombácz tombácz, dömbtcz tömpe, dobog topog, gamó kamó,

gócza kacsa, göndör kondor, góbé' kópé, gugoro kukora, gugorodik kukorodik, szamot zamat,

izilál zilál, szarándok zarándok, &ola Zala, szug zug, szár (kopasz) zár; súrol zsúrol, Sigmond

Zsigmond, nevet mevet, nedencze raedencze, neder, meder, Írómba ilomba, botránícozik botlánkozik. stb.

Továbbá & b, d, g különböző szervüek ugyan, de egyeznek abban, hogy a maguk

nemében lágyabbak és érülközök, honnan kivált a fejletlen gycrmeknyelvben felcserélődnek

mint: bondor göndör, döndöre, göndör, dömbicz gömböcz, dörg, dördül, f org fordul, hasonlóan a

p, t, k, mint a maguk nemében kemények és érülközök, pl. köp top, kotorász totolász, kedig pedig, csutka csupka, a finn többes képzője t és a magyar k. És ez: & szóelemzés és szóhasonlitáa

negyedik kulcsa.— 61 _

A v, f egy felül és a h külön szervüek, de egyeznek a) hogy nem érülközök b) hogy

a két első ajaklehet a h pedig toroklehes, honnan: vinnyog hinnyog, kova koha, pnrva purha, kö-

wites kSmihet, fönt&rög höntörSg vöntörög, finta hinta, viskó hiskó, vityilló huíyolló, sávoly sáholy.

A v, mint gyönge fuvalmú;

a szintén lágy lehüj-vel, mint: táv táj, szívós szijas, butit bújik, fut»k fújok, rovat r o j t; sőt &j révén átmegy keményebb l-, r-re: nöoök nölök, szívok

szilok, szívós szíj, szilánk, szilács, szirom. Az f, mennyiben érülközés nélküli és kemény átváltozik néha s-re, sz-re: fanyar, sanyar, fanyalog sanyarog, fűzfa Baranyában szízfa, fű (foen um) széna.

A mássalhangzók ilyetén fölcíwrélődésén alapszik több képzők módosítása és rokonsága, milyenek:

d önható t átható d önható t átható

szak-ad szakasz-t, dag-ad dagasz-t,

mar-ad marasz-t, olv-ad olvasz-t,

eng-ed engesz-í, görb-ed görbesz-t,

rep-ed repesz-t, döl-ed dölesz-t ;

d visszaható t átható d visszaható t átható

marak-od-ik marog-at, huzak-od-ik huzog-at,

vonak-od-ik vonog-at, tolak-od-ik tolog-af,

verek-éd-ik vereg-éf, kötek-éd-ik kötög-ef;

d belszenvedö t külszenvedö d belszenvedö t külszenvedö

hany-ód-ik hány-at-ik, huz-ód-ik, huz-at-ik,

nyom-ód-ik nyom-at-ik, von-rfd-ik von-af-ik,

ver-őd-ik ver-ef-ik, szed-6'd-ik szed-et-ik,

szür-őd-ik szür-et-ik, tör-ó'd-ik tör-et-ik;

d íz d sz

marak-od-ik marak-osz-ik, tolak-od-ik tolak-osz-ik,

cselek-éd-ik cselek-ész-ik, menek-éd-ik menek-ész-ik,

törek-éd-ik törek-ész-ik, verek-éd-ik verek-ész-ik;

d z d z

szának-od-ik szának-oz-ik, várak-od-ik várak-oz-ik,

gondolk-od-ik gondolk-oz-ik, gyülek-éd-ik gyülek-ez-ik,

g k

szur-og-ál tur-og-nál, • szur-k-ál tur-k-ál,

ir-og-ál nyir-og-ál, ir-k-ál nyir-k-ál,

csacs-og-a bugy-og-a, csacs-k-a bugy-k-a,

locs-og-a fécs-eg-e, locs-fc-a fécs-k-e,

czin-«g-e huz-og-at, czin-k-e huz-ak-odik,

akaszt-g-at eresz-g-et, akasz-k-odik eresz-k-édik,

9 <

l

for-g kong, for-d-ít kon-d-ít,

zú-g csén-g, zú-d-it csén-d-ít,

pér-g dör-g, pér-d-ít dör-d-ít;

d 8

tap-od kapk-od, tap-os kapd-os,

caapk-od repk-éd, csapd-os repd-és,

köpk-öd csipk-éd, köpd-ös csipd-és,

• z

mard-os kapd-os, mard-oz kapd-óz,

verd-«s köpd-ös, verd-éz köpd-öz, stb.

Igen számos mássalhangzók változásai és felcserélései a koronként változó kiejtésen

n tájszóláson alapulnak, melyeket a nyelvszokás után lehet csak tanulmányozni. Ezek esetleges okait vagy a beszélők különböző szószerveinek, vagy főleg annak kell tulajdonítani, hogy,— 62 —

miután az emberek a nyelvet csak úgy gépileg, nem öntudatosan tanulják, a gyökszók alapérteményére nem figyelvén csupán a hangokat fogják fel, s azokat kényök kedvük szerint módosítják.

Az így módosított szókat két fő felekezetre oszhatjuk.

1) Melyek minden alakban ugyanazon érteményflek, mint: be jól de jól buzma,

duzma; bábuk, doduk; hadar, sadar; hápog, sápog; kóborog, kódorog; biliing, filling ; sávos, sá-

hoi; nyirbál, nyirkai; liba, zsiba; meder, neder; száj és szád (a hordón); fajdal, fájlal; tördelek, törmelék; sarju, sereng; bodza, borza, bozza; fentereg, hentereg, csöntörög ; gyilszü, tttszil;

génge, gyenge; hagyma, hajma; bankó, mankó stb.

2) Melyek hasonérteményüek, de némi árnyalatban különböznek egymástól, mint:

bütyk,fütyk; bütykös, fütykös; lóbál,lógál; bondor, kondor; ballag, kullog; bajlódik, vajúdik ;

gonosz, konok; huny, kuny; Jiurít, kurjant;pergel, perzsel; dőrgöl, dörzsöl; hervad, torvad; rojt,

rost; tóhajt, sopánkodik; kajla, kajsza; karmol, karczol; stb. Az értelmező szótár föladata ezek

és hasonlók érteményét szabatosan meghatározni.