Nyelvhegyi hangokkal kezdődök:


Nyelvhegyi hangokkal kezdődök:

«oó, csobány, csobolyó, csö6, csöbör, cíög, csögbog, fordítva: göcs, csök, csokor, csök =r tuskó,

ctom, csórna, csomó, csömör, csont, csombók, csombolék, csombor, csőm, csöineg (forradás a fán)

csömör, csőnk, csönköly (forgócsont), csömpöly, csombolék, csop, csopor, csoport, czom, czomb,

rzompó, dob (egyszersmind hangutánzó), dobasz, dobzó, dobosz, dobon, döL, dobon, döbörke,

doh, döhér, dől, dölmecz (dundi), dölf, dóm, domb, dombor, dombár, domó, döm, dömbicz, döme,

dümsödi, dömöszke, dun, dttny, dundi, dunna v. dunyha, dtiz, duzma, duzmati, tob, toboz, tok,

toka, tokiász, tokmány, töm, tombácz, tompa, tompor, tök, tök, töke, töm, tömlő, tömpe, tönk, tönkesz, tus, tuskó, tűd, tüdő, tügy, tüttös, zöm, zöm, zsom, zömök, zömök, zsombék.

De hogy a példák annál szembetűnőbbek legyenek, az ide tartozó szókat külön

osztályokra választva állítjuk elé.

1) Melyek az állatok és állati testek különféle gömbölyű, dudorú, kerekded, fölpuffadt alakjait, vagy kinövéseit, jelentik, ú. m.: bob, bóbita, boborcs, boborcsó, búb, boka, buczkó,

b

ponty, göbör, guga, golyva, gogyola, gög, göndör, gyomor, kondor, konya, göbe, gölye. gubó,

köldök, könyök, köpcz, kukó, kutyák, ököl, hupa, hoporty, hólyag, hályog, csont, czomb, csö-

mör, csőnk, csönköly, dobasz, döme, dömsödi, dömöczkös, dömbicz, dölmecz, döhér, dundi, duczi,

duzmati, zömök, tömpe, toka, tompor, tüdő, tügy, tüttös.

2) Növények, és terményeik, vagy r é s z e ik: bob v. bab, bodacs, bogy, bogya, bogyó>

lugya, bodza, bog, bogács, bőg, buga, bükk, ballá, bobor, bolyó, bölöke, bonibék, böngyöle,

bunkó, botk, bötk, bötyk, btUyk, fütyk, mag, inagyal, mogyoró, makk, pota, gomba, gomó, gömö,

gyümölcs, gyök, göcs, gubacs, kobak, komló, konkoly, kukoricza, csombor, csög tuskó, toboz.

3) Puffadt dudorú, töltelékes, vagy kerekded tésztanemünk, süt emény ek: kenyér

dúcza, domőja, púpja, gügüje, gyürkéje, bodok, bukta, dödölle, pompos, pampuska, pupa, puffancs, pánkó, pogács, goboncza, gombócz, gömbölyeg, gömbücz, kalács, kalinkó, kukori.

4) Edények, s holmi más körded, öblös üregü eszközök: bocska, bődön, bődön, dokin, döbörke, bokolyó, bogrács, bögre, bucsér, csobolyó, csobány, csöbör, dobosz, gog, gugora,

köböl, köcsög, kubucz, kópicz, köpü, köpücze, kulacs, kupa, kupak, tömlő.

5) Öszvegöngyölgetett, hajtogatott holmi, ököl, batyu, butyor, inotyó, motring, podgrasz, balázó, csokor, pólya, fodor, bodor, gomoly, gombolyag, pongyola, göngyöleg, gúzs, zsugor.

Egyébiránt, ha a más nyelvbeli ilynemü szókat is szemügyre veszszük, hasonló szó-

képzésekre és rokonitásokra akadunk, így a közelebb ismert l a t i n: glans, glandula, glóbus, glonut, glomero a magyar golyó, golyva szókkal ütnek öszve, a citmulus = gomoly, cucurbita =

kukó, kukoraforma növény, tűmet, tiimulus, tuber, tumidtts, tubus, a magyar domb, domó, tombácz, tutu-hoz, hasonlók; bacca = bogyó, bucca = pofa, bvfo = puffadó béka. A n éme t b e n:

Kwpf= gomb, Knöuel = gombolyag, ATíiödl = gombócz, Knoten = gomó, csomó, Knochen =

koncz, csont, Knie = könyö!:, Knopper =: gubacs, stb.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,713 Kategória: A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
Előző cikk: Torokhangokkal kezdődők: Következő cikk: A mássalhangzókról


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: