nyaf, hangut. nyafog, nyafogás, nyafiga, nyifnyaf.
nyak, nyakas, nyakaz, nyakgat, nyaklik, nyakló, nyaksi.
nyák, sűrü, nyálféle nedv, folyadék, (mucus, mucedo), nyákos.
nyal, (1), nyalás, nyalakodik, nyalánk, nyalánkság, nyalogat. Átv. ért. nyalka, nyalkaság.
nyal, (2), nyaláb (Ballen?), nyalábol; magas hangon: nyel v. nyél.
nyál, nyálas, nyálaz, nyálazó, nyálasít, nyálasodik.
nyany = any: nyanya, anya, mint apa papa, ángyi gyángyi.
nyáj, együtt járó, legelő barmok serege. Átv. ért. társaság: nyájas, nyájasság, nyájaskodik. Rokon a mennyiséget, sokaságot jelentő nyi, aj képzővel.
nyám, hangut. nyámog, nyámogás, nyámándi. V. ö. mám, mámog.
nyár, (1), ékvesztő; nyári, nyaral, nyaralás; az arabban nár, am. tűz.
nyár, (2), nyárfa, nyáras. V. ö. nyál és nyir, fn. nyirkos.
nyár, (3), nyárs, nyársol. Mint szurós, hegyes eszköszt jelentőnek rokonai: ár, v. árr, és dár, dárda.
nyáv, macskahang: nyávog, nyávogás. V. ö. nyaf, nyafog.
nyeg, nyegle, nyegleség. V. ö. neg, negédes, és nagy.
nyek, a szorongatott nyak fuldokló, csukló hangja: nyekeg, nyekegtet, nyekget, nyekgetés, nyekken. V. ö. nyög, nyögés, nyögtet.
nyel v. nyél, fn. nyeles, nyeletlen, nyelez. V. ö. nyal, nyaláb.
nyel, ige: nyelés, nyeldegel, nyeldeklő, nyelv (régiesen: nyelő), nyelves, nyelveskedik, nyelvel. Finnül: nielen = nyelek.
nyer, (1), ige: nyerés, nyereség, nyerészkedik, nyerekedik.
nyer, (2), lóhang: nyerít, nyerítés. V. ö. nyir, nyiret, hangutánzó.
nyer, (3) = nyir, mely híg testet jelent: nyers = nyires, nyirkos, átv. ért. szivós, kinem aszott; nyerseség.
nyer, (4), nyereg (törökül: ejer), nyergel, nyerges. V. ö. nyar, nyargal.
nyes, a metszés alapfogalmával: nyesés, nyesedék. nyeseget. Rokonai: nyesz, nyeszetel, nyisz, nyiszál.
nyet, nyetre, Kemenesali tájszó, am. bicsakló, ami hátra nyaklik, nyeklik, tehát tulajdonkép: nyekle.
nyif, orron beszélők hangja: nyifa nyifog, nyifogás, nyifnyaf, nyiffancs, nyifákol.
nyih, vidám, csintalan kedélyhang: nyihog, nyihogás, nyiharász. V. ö. vih, vihog.
nyik, hangut. nyikog, nyikogtat, nyikkan, nyikácsol, nyikorog, nyikorgat.
nyil, fn. nyilas, nyilaz, nyilazó; átv. ért. nyilal, nyílallik.
nyíl v. nyil: nyilás, nyílik, nyilatkozik, nyilván, nyilvány, nyilványos, nyilványít, nyilvánúl. Gyökeleme: nyi, melyből lett egyfelűl nyit, másfelűl nyíl, mint: sü-ből süt, sűl, fü-ből fűt, fűl. Mint hézagot jelentővel rokon az üreget, üreset jelentő hi, hiú, mintha volna: hílik.
nyir, (1), fn. vastag és vékonyhangu ragozással: nyirfa, nyires, nyirség, nyirok, nyirkos, nyiring. Egyszerűbb gyöke a nedvet jelentő ir, iró, zsir, vir, virics.
nyir, (2), hangut. nyiret, nyirettyű (= nyírető), nyirbál, nyirkuszkodik. Rokona: nyer, nyerít. V. ö. nyív, nyivácskol.
nyír v. nyir, ige, vékony és vastaghangu ragozással: nyírek v. nyirok, nyírés v. nyirás, nyiredék, nyireget. Tájejtéssel: nyűr, nyürő. Rokona a metszést jelentő ir, irt, irtás.
nyisz, = nyes: nyiszál, nyiszálás, nyiszol, nyiszlett, sovány, mintegy lenyesett húsú.
nyit, nyitás, nyitogat, nyitogatás, nyitány. V. ö. nyil, nyilik.
nyiv, hangut. nyivás, nyivog, nyivákol, nyivácskol. V. ö. nyif, nyifog.
nyom, ige és fn.; értelme: nehezen, mintegy nyögve szorít, tol, tapos valamit: nyomdos, nyomkod, nyomogat, nyomakodik, nyomtat, nyomtaték, nyommaszt, nyomdok, nyomoz, nyomban; nyomor, nyomorog, nyomorít, nyomorgat.
nyöf, disznóhang: nyöfög, nyöfögés, nyöffen.
nyög, nehéz lehelési, vagy fájdalmas beteges hang: nyögdécsel, nyögés. Keményebben: nyök, nyökög, nyökken, nyökörög.
nyösz, hangut. nyöszög, nyöszörög, nyöszörgés. V. ö. nyög.
nyú, hosszuság, terjeszkedés alapfogalmával: nyúló, nyúlik, nyújt, nyúlós, nyúz.
nyug, nyugik (régies), nyugot, nyugszik, nyugalom, nyugtat, nyugtalan. Rokona a nehez lélekzést jelentő: nyög, mint piheg és pihen is egy családbeliek.
nyű, (1), fn. nyüves, nyüvelődzik, nyüzsög, nyüstöl. Máskép: nyí, nyives.
nyű, (2), íge, am. szakgat, tép: kendert nyűni, ruhát elnyűni.