ü, menésre biztató, sürgető hang: űz = ű, ü! vagy hü hangon kiáltozva hajt = ü-öz. Előtéttel: hü, hücs! hű bele Balázs!

üd, (1), v. id, vékonyhangu: üdv, idv, üdvös, idves, üdvözől, idvezel. Alapérteménye: jó, kedvező, tetsző, boldogító érzelem vagy állapot. Rokona di, a honnan idv = div, azaz dívó állapot.

üd, (2), v. id, vékonyhangon: üdő v. idő, üdős v. idős, üdőz v. időz, idén ez idén. Alapérteményre mozgásra, haladásra vonatkozó id gyökkel rokon. Gyökeleme ü V. ö. ü, üg.

üg, üget, ügetés. Gyökeleme szintén ü l. ig, iget.

ügy v. igy; ügyes, ügyel, ügyszik, l. igy, igyekszik.

üh, ühödik = büdösödik. Visszataszítási kedélyhang.

ük, l. fölebb: uk.

ük, üklü = két ág által képezett köz. Rokona az iker gyöke ik.

ül, ülés, ülep, ülepedik, ültet, ülő = szék, kakasülő, tyúkülő, és a kovácsok széke, melyen a vasat verik. Vastaghangon rokona al, alatt, alá.

üm, (1), természeti tompa orrhang; ümget, ünget, azaz ü ü, üm üm! szóval int, bizonyit, helybe hagy valamit.

üm, (2), ümög, üng, ing.

ün, ünő = üsző, fiatal tehén. Rokonai: ene, ana, eme.

ür, (1), üreg, üres, ürít, ürűl. Rokonai: ör, őrvény.

ür, (2), ürü = herélt kos. A metszésre vonatkozó ar, ir, or gyökökkel rokon.

ür, (3), üröm, ürmös, ürmöz. Változattal ir, irem.

ür, (4), ürügy, bizonyos álszín alá rejtett ok, máskép: örv.

üsz, (1), üszög, üszk, üszögöz, rokon izz gyökkel, honnan izzó.

üsz, (2), üszö = üzekedő, folyatni kezdő fiatal tehén.

üsz, (3), = ösz: üszkölő, üszköpűl.

üt, ütés, ütet, ütközik, ütü, ütlik, ütleg, üteg. V. ö. öt, (2) és bot.

üv, (1), hangutánzó: üvölt, üvöltés.

üv, (2), üveg, üveges, üvegez.

üz, üzen, üzenés, üzenget, változattal iz, izen.

űz, (1), tájejtéssel, íz helyett.

űz, (2), ige, űzés, üző. l. ü.