í v. íj, vastaghangu: íjas, ijász, ijaz, íász, jász.
íg, ige, ígéz, ígézés, ígér, ígéret, ígérkezik. Rokonai: igen, és igaz, (mint a latin verum, és verbum).
így, módhatárzó, puszta gyökeleme a közelre mutató i, mint úgy-é (ógy-é) a távolra mutató o.
ím, (3), az ám viszonytársa, ímmelámmal, előtéttel: hím, hímez hámoz.
ím, (2), ímely, ímelyedik, ímelyeg, ímelygős. Eredetileg: ém, émelyeg.
íny, az izlés szerve, régiesen: ény, "nincs ínyére v. ényére" = nem ízlik neki, nem tartja ennivalónak. Az ěszik családdal rokon.
ír, általán metszést, rovást, vonalazást jelentő ige: írás, írat, irkál, irogat, irodalom, iromba; irt, irtogat; változattal or, ort, ortókapa, ortovány, orló (olló), ordas; előtéttel: fir, firkál, nyir, nyirkál.
ít, ítél, ítélet, ítéltet. Rokona azon int, melyből intéz, intézet származott. Innen ítél = intél, mint: met, metél. Az n szintígy enyészik el ebben is öt = önt; l. öt (3).
ív, ives, ivded, ivez. Rokona: öv, övez.
íz, (1), jelent részecskét, tagocskát valamely egészből; innen izzéporrá törni valamit; származékai ízék, ízecske, ízűl.
íz, (2), azon érzés, melylyel az étel vagy ital az ínyt érdekli: ízel, ízlik, ízlés, ízlel, ízes, ízetlen, se íze se bűze, gyümölcs íze, = kifőzött, kinyomott ízletes része.