ë, (1), éles, változattal: i, pl. itt van e! ehol, ihol, emitt, imitt, emigy, imígy; származéka: ez. Közelre mutató; ellenkezője: o, a, pl. ezekben: ott, oda, az.

ë, (2), éles, mint kérdő szócska: itt van-ë? láttad-ë? Rokona; hé. "Mit akarsz hé?"

ě, (3), zárt: ěszik, ětet, ěhetik, ěb (evő, torkos állat), ěh vagy éh, ëhes vagy éhes, ebéd (evéd, evés).

ěcs, = öcs, ěcsém = öcsém. Rokona a kis nyulat jelentő ocsó gyöke ocs, és a kicsinyítő: acs, ecs, ocs, öcs.

ed, (1), edény, talán eredetileg: ědény, amiből eszünk, az ěszik igéből; b előtéttel böd-öny.

ed, (2), edz, edzés, edző, edzett; V. ö. acz, aczél.

eg, (1), több helynév gyöke: Ege, Egecse, Egeg, Egenfölde.

eg, (2), = meg, pl. egverték = megverték, es-eg = es-meg, eg-es-eg, = meg-es-meg. Rokona a gyakorlatos igéket képző ag, og, ěg, ög.

eg, (8), egér, egerész. Alakra olyan mint a vastaghangu agár, agarász. Mindkét szó a fürge szóval rokonítható.

eg, (4), egész, egészít, egészség. Rokona: egy.

ëgy, (éles): egyes, egyetlen, egyen, egyenes, egyenlő, egység, egyezik, egyeztet. Változattal: igy, igyenes, igyenlő. Előtéttel rokona: vegy, vegyes, vegyít, vegyűl

eh, (1), boszonkodási kedélyszó,: eh! ne bánts! eh! nem akarok róla hallani.

eh, (2), ehe, ráhagyási szócska, igen, úgy van helyett, máskép: ühü.

eh, (3), kárörömet, gúnyt, rajtakapást jelent: "ehe! megkaptad a magadéd," "ehe megmondtam, hogy így jársz."

ej, (1), különféle kedélyállapotot kifejező szócska. "Ej be jó volna!" "Ej be szép!" "Ej ha!" "Ej no! "Ejnye, még sem hallgatsz."

ej, (2), = es: ej-t, ejtés, elejt, kiejt. Hasonló változatuak: fej, fej-t és fes feslik.

ek, eke, tulajdonkép szántóvas, mint az eke lényeges része. V. ö. ék.

el, (1), igekötő, távolító érteményben; rokona: il, illan, és er, ered.

el, (2), elül, előtt, első, eleve, eldőd, elő, előz.

el, (3), = egy, a régieknél: mintel = mintegy, ebből lett: minnel, vastaghangon monnal.

el, (4), = él (vivit): eleven, eledel, eleség.

el, (5), elme, elmél, elmélkedik, elmés; rokona il, ildom, bil, bilcs, belcs, bölcs.

ell, (1) ellik, ellő, ellős. Talán: él-el = éll, élőt szül. V. ö. olló.

ell, (2), ellen, ellenkezik, ellenség, ellenez, ellenző.

em, (1), emel, emelés, emelet, emeltyű.

em, (2), eme, emik, emes, emtet, emlő, emse; rokonai: en, ene, ün, ünő, an, ana, any, anya. Ide sorozható talán: ember, mintegy emő emlő állat, képzésre olyan lévén, mint: gom, gomb, gombor, csom, csomb, csombor, gém, gémb, gémber, ém, émb, émber, éber.

em, (3), emészt, emésztés, eming, emők. Rokon a szopást, táplálékot jelentő emik, emlő szókkal.

ëm, (4), emez, emitt, emily, emigy, változattal: im, imez, imitt, imily; csupasz gyöke a közelre mutató: e.

en, (1), első személynévmás, l. én.

en, (2), ene = borjas, szoptató tehén. Rokonai: eme, emse, ünő, ana.

en, (3), encz = incz, enczenbencz, inczenbincz.

en, (4), eng, enged, engedelem, engedély, engeszt, engesztel; alapérteménye: hajlékonyság, mozdulás, olvadás.

eny, (1), olvadékony, folyékony, ragadós test, enyü, enyv, enyves, enyvez, enyek, enyekes. Előtéttel rokona: geny.

eny, (2), rejtésre, eltakarásra vonatkozó származékok gyöke: enyez, enyeget, enyész, enyészet.

eny, (3), szelidülést, lágyulást jelent ezekben: enyh, enyhűl, enyhít, enyhe, enyhüdik. Rokona azon en, melyből enged, engeszt származtak.

eny, (4), enyeleg, enyelgés, vastaghangon any, anyalog. Gyermekdeden nevetgelő, tréfálkodó, nyájaskodó kedelyszó.

eny, (5), enyett, enyettem, enyetted, enyette, régiesen am. miattam, miattad, miatta.

ep, (1), epe, epés, epéskedik. Rokona ev, eves.

ep, (2), epecsel,, epecselés, előtéttel: pep, pepecsel. Jelent a maga nemében valami kicsit.

ep, (3), eped, epeszt, epekedik = bizonyos kedélybaj miatt fogy, soványodik, aszik, rokona ap, apad.

er, (1), midőn valamely pont felé haladásra vonatkozik: erány, erányoz, v. irány, irányoz.

er, (2), származást, növést jelent ezen származékokban: ered, eredet, erdő, eresztvény.

Előtéttel rokonai: cser, cserj, her, ser, serdül, sereng.

er, (3), tovább haladást, folyást jelent ezekben: eredj innen, ereszt, = menni hagy, bocsát, küld; ergója, kinek az esze el szokott menni. V. ö. ér, gyök.

er v. err, (4), haragos morgó kedély, hang: erreg, erreget, ergelős = haragos, veszekedő.

er, (5), azon r gyökü szók osztályába való, melyek szilárd hatályos cselekvési képességet jelentenek: erő, erős, erősít, erőlködik, erény. Előtéttel rokonai: bir, férj, mer, nyer.

er, (6), ernyő, ernyős. V. ö. ár, árnyék.

es, (1), a régieknél = eskű, ezen szónak gyöke. Rokona a régies bizonyító isa = biza, bizony.

es, (2), esik, esés, eset, est, esdik, esdekel. Rokona ej, melyből, ejt, ejtés, származtak.

es v. ess, (3), természeti hangutánzó esik: eső, nyomosbitással: esső, essőzik.

ës, (4), éles ejtéssel: kötszó, máskép és, is. Rokona a gyakorlatos igeképző es, os, ös, lépd-es, mard-os, öld-ös.

es v. ěs (5), esme, esmér, esméret, esmerkedik. Változattal: is, isme, ismér, és ös, ösme, ösmér.

esz, (1), eszes, esztelen, esztelenség, eszesség, l. ész.

ěsz, (2), tájejtéssel = ösz: eszve, öszve.

et, több helynév gyöke: Ete, Eted, Etes, Etre. Talán eredetileg: het, v. hét. Az erdělyi Etfalva, máskép: Hétfalva.

ev, (1), evet, evez, eviczkel. Fürge, élénk mozgásra vonatkozik.

ev, (2), eves, evesedik, eved, evedt. Rokona: av, avas.

ez, (1), közelre mutató névmás; ezten = ez-nap, ezten idő = esztendő.

ez, (2), ezüst, ezüstöl, ezüstös, ezüstöz; a gyök talán: ősz, tehát ezüst = őszesd, azaz fehéres, szürkés.