Valamint más nyelvekben, úgy a magyarban is fölös számuak az olyan szók, kivált gyökök, melyek
ugyanazon alakban egészen másmás érteményüek, péld. ár, lat. pretium, ár, lat, incrementum,
copia, ár, lat. subula. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik, mely a kifejezendő
eszmék, illetőleg gondolatok, érzelmek, tárgyak sokasága és az ízelt hangok csekély száma között létezik,
továbbá, hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. A leggazdagabb nyelvnek is sokkal kevesebb
bötüje van, hogysem minden hangárnyalatott birna. Vegyük a) a kedélyhangokat, nemde kiejtve egészen más
a sajnálkozó a!, a figyelmező a! (mit hallok?), a boszús a! (nem is akarom látni)
és a mutató ott van a!; továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos:
a ne boszonts! a kegyeletes sohaju "á kegyes Istenem?" és a meglepő "á
rajta kaptalak!". Innen van, hogy az egészen különböző, sőt ellenkező kedélyállapotokat ugyanazon
gyökhangzóval fejezzük ki; pl. áldás, áhítat, átok, ámulat, ásítás. A részvevő ir-galom,
a borzadó ir-tózik, a roszakaró ir-igység abban ugyan egyeznek, hogy mindenik a kedélyt
rázkódásba hozza, de másmás értelemből, és kitörő hangon. E néhány példa is eléggé mutatja, hogy a
szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre, hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni.
2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk, melyeket a kedélyszókban, honnan
az egyenlőhanguaknak ismét egy új forrása nyílik, pl. har-ag kedélyszó,
har-is, har-kály természetutánzó; kár-omkodik kedsz., kár-og, kár-ál
madárhang; sip-ít a síró gyermek és sip-ol a bodzasipon.
3) Az alakutánzókra nézve: dob, ily féle tompa szavu hangszer, dob-asz, dob-zó,
átv. ért. ezen hangszer alakjához hasonló; dud-ogás, orron beszélés, dud-a tompa, tömlős
hangszer, dud-va sarj, mely duda gyanánt kidudorodik.
Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába, ha származékaikat családosítjuk, s a nyelvekben általán
divatos hangcseréket, elő-, utó- és közbetéteket tartjuk szem előtt, mindenkor bizonyos alapfogalom
vezérfonalát követvén.