A szóhasonlítás elvei, és szabályai.


A szóhasonlítás elvei, és szabályai.


Előleg és újra megjegyezzük, hogy szótárirói föladatunk, nem egész nyelvrendszereket és nyelvcsaládokat, mint olyakat, hanem szókat szókkal öszhasonlítani. Különben is a nyelvek rendszerezésének és családosításának egyik főalapja a szóhasonlítás.

A szókban általán hármat, mint lényegest különböztetünk meg, a) az anyagot vagyis bizonyos hangokból álló alkatrészeit, b) az alakot, vagyis az anyag formáját és idomulatait, c) azon fogalmat, vagyis érteményt, melyet kifejez.

Mind három ugyanazon nyelvben is változások és módosulásoknak van alávetve, nevezetesen az anyag gyakran hangtanilag módosulva új alakot ölt, egyszersmind érteménye más árnyalatot kap. Ily szók, mint hasonlók, azonegy családhoz tartoznak, pl. gomb gömb, komp kompoty, gombócz gömböcz dömbicz stb. Ha tehát akármily nyelvekben oly szókra akadunk, melyek e három pontban vagy lagalább alaphangban és érteményben egyeznek, észszerűleg állíthatjuk rólok, hogy eredetre rokonok, pl. a hellen gnr-os, lat. cir-cus, magy. kör, német Kreis, vagy a lat. vort-it, magy. ford-ít szl. wrát-i; a lat. hort-us, fran. jard-in, ném. Gart-en, magy. kert, szl. hrad, grod, gorod.

A szóhasonlítás elé legtöbb nehézséget gördít a hangok változkodása és idomulása, mely esetben a hangi viszonyok physiologiai rendszere, s főképen az alapértemény igazít el, pl. póly-a, bul-a, bur-ok első tekintetre és hallomásra különböznek, de alaphangjaik hasonlók, értemenyök is egyezik, mert mindegyik takaró, befödő, körülövedző valamit jelent, honnan a származékok: pólyál, bulál, burkol legközelebbi rokonok, s csak árnyalatban különbözök. Ezekhez hasonló a latin vel-um, velo takarok, revelo kitakarok, pallium vola öszveburkolt kéz; ismét a magyar fel-hő, mely a tiszta eget beborítja, felhődzik = borúl, mint a lat. nubo és nubes, s helyesen hasonlítja Adelung a német Wolke-t is a latin bulga-hoz, mely a volvo, involvo, volva szókkal rokon. Hasonlóan egyeznek a lat vellus, villus, pilus, ném. Wolle, Vliess, szláv volna, wlasz, magy. polyh, pölyh, pili; vagy a perzsa kandus (Xenophonnál), m. kantus, köntös, kankó, gúnya, tót hunya.

Valamint ugyanazon nyelvben bizonyos gyökből különféle származékok sarjaznak, s ennélfogva hasonlithatók, nem különben áll a dolog a külön nyelvek között is, ha gyökeik egyeznek, pl, a vel-amen és bul-ázó, a per-eszlén és ver ticillum, a for amen és fur-adék, ámbár mint származékok saját nyelvök szelleme szerint képződtek, de gyökre és alapérteményre hasonlók, sőt a foramen-vel lehet csaknem azonos furomány is.

Vegyük már a dolgot alkalmazásba.

Amely nyelvekről hiteles történeti adatok nyomán tudjuk, mily törzsről származtak, azok öszvehasonlításában közvetlenül a törzsnyelvet tartjuk szem előtt, s per syllogismum vagyis analytice így okoskodunk: "ezen és ezen szók innen és innen származtak: tehát egymással rokonok" pl. az olasz dio, spanyol dios, franczia dieuv közvetlenűl a latin deus-nak idomulatai; tehát rokonok. Hasonló rokonság van a német ungeschaffen, hollandi ongeschapen, és svéd oskapade, vagy az orosz-szerb twar, cseh sztwor, lengyel sztworzen (teremtmény) között. Azonban, mint főnebb megjegyzők, ily nyelveknél is tekintetbe kell venni az idegen családokból kölcsönzött elemeket.

E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, s alapérteményökről öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal, mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel, pl. midőn a palócz csillapít helyett csiplagít-ot, a bodrogközi és székely vakmerő h. makverőt, a balatonmelléki hágcsó h. háskót mond, vagy midőn valamely nép az idegen nyelvből kölcsönzött szókat a magáéba illeszti, pl. hospitale ispita, Hofmeister hopmester. Az ily szók elemzésével lehetetlen boldogúlnunk, ha csak az anyatörzsre, vagy illetőleg deréknyelvre nem viszszük vissza.

Amely nyelvek nemzedéki fonala pedig az őskor sötét homályában tudomásunkra nézve megszaladt, azokat észtanilag csak inductio vagy synthesis útján hasonlíthatjuk, mely eljárásban úgy tapasztaljuk, hogy némelyek több, mások kevesebb pontban hasonlók. Ez alapon a nyelvbuvárok a nyelveket bizonyos családokra osztályozták, u. m. sémi, árja v. indoeurópai, uralaltájiakra stb., különösen a magyart az altáji nemzetségbe, a finntörök családba kebelezvén.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,618 Kategória: A magyar nyelv szótára » Második rész
Előző cikk: Külhasonítás Következő cikk: Ezen osztályozat értéke a magyar szóhasonlításra nézve.


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: