Szóelemzés


Szóelemzés


Az eddig előadottakból következik, hogy a szók helyes érteményezésére szükséges a szóelemzés is, t. i. azon elemek fejtegetése, melyekből a szók alkotvák. Ezek között főhelyen áll a tőelem, vagyis a gyök, melyben az alapértemény rejlik, azután a képzők, melyek a gyökhöz új-új eszméket kötvén azzal egy szervezetes egészet alkotnak. A gyökök és származékok legszorosb belviszonyban állanak egymással, melyet a közös alapérteményből lehet megismerni, t. i. amely származékok ebben egyeznek, azokról észszerűleg állíthatjuk, hogy ugyanazon gyöknek kisarjadzásai, ellenkező esetben a gyökök csak hangra nézve azonosak vagy hasonlók (homonyma) de érteményre egészen másneműek, pl. a pörcz, pörköl, pörzsöl, pörnye, pörs, pörsen, pörsedék (pustula = ustula, ab uro) szókban a pör tűzre, égésre, gyuladásra, tűzszinre vonatkozik, s oldalrokonai azon par, pěr, pir, por, věr, vir, vör, melyekből parázs, pěrěg, (elégett vas salakja), pergyó, égető napos szabad égaly (apricum), pirít, piros, porgol, porít, verő (fény) égető sütő nap, verő-malacz = sütnivaló, veres, virad, vörös eredtek, különböznek tőle a másnemű par, pěr, por, pör, mint körös alakot vagy keringő mozgást jelentő származékok gyökei, milyenek: pörög, pördül, pörge, pereszlén, parittya, paracskó (vadat körülfutkosva fityésző ebfaj), portyáz, melyekhez oldalágon rokonok a fěr, for, för, fur, ver, vir, mint körös mozgásra vonatkozó származékok gyökei; milyenek: fěrěg, fěrgěteg, fěrgetyű, forog, fordul, förgetyü, furó, fürög, fürge, verőcze, virgoncz, és a körültakarást jelentő běrhe, bőr, borít, burok, burkol tőelemei: běr, bőr, bor, bur.

Ezen alapon nyugszik a szófajok, szónemek, és szóseregek meghatározása, valamint több hasonszók (synonyma) elemzése is, melyek gyakran hangra nézve más-más tőelembűl erednek, de ugyanazon vagy rokon alapnézetből indúlnak ki pl. kukacz, féreg, hernyó, pěrge, pondró, giliszta, mely állatkáknak közös tulajdonságuk, hogy gerincztelen gyürüs testeiket öszszegöngyölgetik, zsugorgatják, hogy forgékonyak, tekerődzők, miszerint, kukacz = kis kukorodó, gugorodó, a forgó, tekeredő kukorához v. ugorához hasonló állatka, féreg = testét fergető, forgató; hernyó = gernyó, gornyadó, magát görnyeszteni szokó, horgadó, s rokona a hervad, hervatag, a minek bőre, vagy levele, szirma, héja öszvezsugorodik; pěrge (szalonnaféreg) pergő, perdülő; pondró = bondorodó, pendergő, penderedő; giliszta = golószta, golyósodó, golyóként öszvetekeredő.

De vannak oly azonos értelmű szók is, melyek bizonyos határozott dolgot jelentenek, de más-más körülményről véve pl. málé (zea mays) Maldivae vagy Male Dive szigetektől, mint ősi hazájától, máskép: törökbuza, mennyiben közvetlenül a törökök hozták be; tengeri, mert csakugyan tengeri szigetekről származik, különben is a távolfekvő tengeri vidékekről ide származott állatokat és növényeket így szokta jellegezni a magyar: tengeri nyúl (cuniculus), tengeri baraczk (malum armeniacum), tengeri köles (milium solis), tengeri szőlő (ribes) stb.; végre kukoricza = kis kukorához azaz hengerkéhez hasonló terménye a máléféle növénynek.

A szók érteményének helyes meghatározására nem kevésbé szükséges a képzők jelentésének tudása, melyet csak úgy érhetünk el, ha inductio útján az egy képzőjű szókat öszvehasonlítjuk, s belőlök, ami közös, elvonjuk, pl. az atag, eteg-féle melléknevek ad ed képzőjű önható törzsigékből fejlődtek ki, s jelentenek hajlamot, képességet, tehetéket (anlage), könnyűséget, kézséget azon állapot vagy cselekvés gyakorlására, melyet a törzsige fejez ki, pl. lankatag, hervatag, olvatag, ingatag, viszketeg, reszketeg, csörgeteg, förgeteg, = ami lankadni, hervadni, olvadni, ingadni, viszkedni, reszkedni, csörgedni, förgedni természeténél fogva hajlandó, kész, képes vagy szokott.

Az induction alapuló elemzés által vagyunk képesek azon finom árnyalatokat meghatározni, melyek ugyanazon gyökszó körül vagy hátterében mintegy szétsugárzanak, pl.

- for, forog, forgat, fordul, fordít; csör, csörög, csörget, csördül, csördít, csörren, csörrent, csörtöl, csörtölődik;

- köt, köthet, köttet, kötöz, kötözhet, kötöztet, kötöget, kötögethet, kötögettet, kötözködik, kötölődik, kötölődhetik, kötölődzik; melyekkel szoros viszonyban állanak a belőlök származott nevek: kötés, kötet, kötözés, kötögetés, kötözködés, kötölődés, kötény, kötel, kötő, kötelék, átv. ért. kötekedik, köteles, kötelez, kötelezés, kötvény, kötelezvény stb.

Ugyanazon úton jövünk rá, hogy az ít öszvetett képzőjű áthatók jelentése: olyanná tesz, amilyet a törzsszó jelent: sárgít sárgává, feketít feketévé tesz, s párhuzamos társa az önhatókat képző, úl, űl, az az, olyanná lesz, amilyet a törzs jelent: sárgúl sárgává, feketűl feketévé lesz. És így az elsőnemű képzőben az olyanná tevés, a másodikban az olyanná levés fogalma rejlik. Mennyiben valamely gyökből több származék képződik, a legközelebbi nemet (genus proximum) az illető gyök vagy törzs, a határozott fajt (differentia ultima) a közvetlen képző teszi, pl. ezekben: törés, töret, törött, töretlen, törtet, tördel, töredék legközelebbi vagy köznem a tör, melynek fajai az és, et, ött, etlen, tet, del, edék által határozódnak meg. Ez a családi belviszonyra vonatkozik, melyben a fajok ujabb alfajokat eresztenek: töréses, töretü, törötten, töretlenül, törtetés, tördelés, töredékes, töredékeny, töredékenység.

De a képzős szó a családi belviszonyon kivül egy más viszonyban is tekinthető, t. i. mint magában önálló egyed, mennyiben azon nyelvbeli minden más szótól különbözik, melynek gyöke, illetőleg törzse úgy viszonylik a képzővel, mint az öszvetett szó fő részei egymással, melyekről világos, hogy az előrész, mint faj, szűkebb, az utórész, mint nem, tágabb fogalmu, vagyis amaz határozó, emez határozandó valami pl. szűrdolmány, nem posztóból, nem selyemből, nem vászonból stb. hanem szűrkelméből való dolmány, itt a szűr jelenti a kelmefajt, a dolmány a ruhanemet; ellenkezőleg: dolmányszűr = nem köpönyeg-, nem subaszabásu, hanem dolmányforma szűrruha, hol a dolmány-szabás faji, a szűr öltönynemi elnevezés.

Hasonlóan a képzős szóban, (mely végelemzésben szintén öszvetett), a gyök vagy törzs jelenti az egyedi fajt, mely által az minden más szótól különbözik, a képző pedig a nemet, mely alá az illető gyök vagy törzs tartozik, különböztetésül más nemekből, pl. hegy-ség, hegy-i, hegy-es, hegy-etlen, itt a hegy (mons) önálló fogalmu valami, mely minden egyébtől különbözik, a ség, i, es, etlen pedig oly képzőnemek, melyekhez a képzős szók több másokkal együtt tartoznak; t. i. a hegység azon neműekhez, melyek képzője ség ság bizonyos nemű terjedelmet, sokaságot jelent, mint, erdőség, mezőség, sikság, pusztaság, rétség, rónaság, stb. a hegyi az i képzőjüekhez: erdei, mezei, síki, pusztai, réti, rónai; a hegyes az es képzőjüekhez: erdős, mezős, síkos, pusztás, rétes, rónás; a hegyetlen a hasonneműekhez: erdőtlen, mezőtlen, síktalan, pusztátlan, réttelen, rónátlan; tehát az érteményezésben az illető képző jellentését, mint állítmányt kell körülírva eléadni, s a gyökre vagy törzsre viszonyítani pl. hegység = egymással öszvekötetésben álló, egy folytonos terjedelmű egészet képező hegyek sokasága, öszvege. Tudnivaló, ily értelmezésben fölteszszük, hogy a határozó faj ismeretes, különben ráútalunk, pl. vesd öszve: Hegy.

Midőn egy a képző, ez a határozandó legközelebbi nem, pl. köt-öz = ismételve, folytonosan, gyakran, vagy több valamit köt, mennyiben ezen képzőnek és több rokonmásainak egyik jelentése: ismétlés, folytatás, gyakorlás; ha pedig több a képző, akkor a nemet az utolsó mutatja a többi pedig a gyökkel együtt egy törzset képezve, jelenti a határozó fajt, pl. kötöz-és cselekvés, mely által vagy midőn valamit kötözünk; kötözget-és = cselekvés, mely által vagy, midőn valamit kötözgetünk; kötelez-vény = oklevél, okmány, melyben valaki bizonyos szóadás, igéret, fogadás teljesitésére kötelezi magát.

Ha valahol, a képzők értelmezése körül van azon tehetségre szükségünk, melyet nyelvérzéknek hívunk, mert ezek annyira belsajátságai a nyelvnek, hogy gyakran más nyelven minden árnyalataikkal szabatosan alig, vagy épen nem fejezhetők ki pl. az as es, os ös melléknévképző, mely legszélesb értelemben öszveköttetési, együttségi viszonyt jelent, de más-más árnyalatú módosításokban, melyeket nyelvünkben, csak a magyar észjárása képes fölfogni, s kellőleg alkalmazni pl, boros hordó, a hordónak mint tartalmazó edénynek együttes viszonya a borral mint tartalmat képező anyaggal; boros gazda, a gazdának mint termelőnek vagy birtokosnak viszonya a borral mint saját terményével vagy birtokával; boros ember, vendég, az embernek, vendégnek, mint kellő mértéken túl ívónak viszonya a borral mint szeszesitallal; boros vidék, valamely vidéknek mint termelőnek birtokviszonya a rajta termő borral. Melyik nyelvben találunk oly szót, mely a boros-nak mind ezen jelentéseit magában foglalná? Mit mondjunk még az igékről, melyek három-négy képzőik által egész mondatot rejtenek magukban, pl. mentegetődzik, rángatódzik, hurczolkodik, akaratoskodik, látogathatja?


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 4,541 Kategória: A magyar nyelv szótára » Második rész
Előző cikk: Táj- és elavult szók. Következő cikk: Külhasonítás


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: