ó


ó

1) Megnyujtott de eredetileg rövid o, mint: hólt holt vagy halt (hal igétől),

óld old, ólom olom (az olvadékonyságtól), óriás orias (or-om. gyökétől).


2) Mint igenévképző az ő személynévmás vastaghangu változata.


3) Tunya ejtésben ol, al-ból van öszvehúzva: fót folt, bódog boldog,

bót bolt, óma alma, szóma szalma, fóka falka, bóta balta.


4) Két önhangzónak együvé olvadása, nevezetesen:

         

a) ó = o + o; no-ogat nógat, no-odít nódit, lo-odít lódit, lo-og lóg.


         

b) ó = ó + o; kamó-os kamós, hajtó-os hajtós, kapó-os kapós.


         

c) ó = a + i (vagy j) + u: látaj-uk látók, látna-j-uk, látnók.

Ki nem simult palóczos ejtéssel: ao, , uo, :

rólam raolom, raólam, ruólam, más tájejtéssel au és ú is: lau, lú.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,370 Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
Előző cikk: í Következő cikk: ő


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: