E két hangzónak párhuzamossága nyelvünk hangrendében világos, s mind a gyökökre, mind a viszony ragokra és képzőkre kiterjed, mint:
csom csöm csomor csömör,
gomb gömb gondor göndör,
gombocz gömböcz gomoly gömöly,
csomoszol csömöszöl porzsol pörzsöl,
bontok döntök bontom döntöm,
bontson döntsön bonczol dönczöl.
Tudnivaló, hogy mint föntebb érintők, e két ellentétes önhangzó között egy középnemű felhangzó ě létezik, melynek kiválólag a háromágu ragozásban és képzésben van helye:
vár-om ver-ěm tör-öm,
vár-tok ver-těk türtök,
for-og fěr-ěg für-ög.
Ha a vastaghangu gyököt vékony hangura alakítjuk, az o és u után közvetlenül következő o átmegyen ö-re pl. csomoszol csömöszöl, sundorog, sündörög.