A megragadó egyéniségre a megragadó affektus hosszantartóssága jellemző. Azok az érzések, amelyek erős reakciókat képesek kiváltani, általában csak azután kezdenek csökkenni, hogy a reakciók "szabad folyást" kaptak. A feldühödött ember haragja csökken, ha meg lehet büntetni azt, aki megbántotta, vagy haragot váltott ki benne. A megragadó egyéniségnél az affektus hatása csak lassan szűnik meg, s elég csupán gondolatban visszatérnie a történtekhez, azonnal életre kelnek a stresszel együtt járó érzelmek. A feszültségeket összegyűjti, melyek egy újabb kis hatásra kiömlenek. "Utolsó csepp a pohárban." Kis hatásra, értelmetlennek tűnő kirobbanó hatással reagál, majd helyreáll az egyensúly. De benne marad egy "tüske", amit újra megragadva ismét kitörhet. Mindenről tárol egy negatív emléket, amibe tényezőként megragad és így visszatéríti a stresszélményt. Az egoisztikus affektusoknak különleges ereje van. Ezért van az, hogy az affektus megakadása a legélesebben akkor nyilvánul meg, ha azok az egyéniség személyes érdekeit sértik. Nagy erejű egoisztikus megnyilvánulások jellemezhetik. Az affektus ezekben az esetekbena sértett büszkeségére, valamint az elnyomás különböző formáira való válasznak bizonyul, habár objektíve az erkölcsi kár elhanyagolható mértékű lehet. A társadalmi igazságtalanság által kiváltott felháborodás kisebb mértékben jellemzi. Ha rálépünk egy fájó bütykére, az emlékélményére, a hatás ránkborulhat. Sokszor visszatartja magát, összegyűjti a hatásokat.
Sértődékeny, haragtartó, bosszúálló. Sosem felejti el egyéni érdekeinek sérelmeit. Jó a gondolati és az érzelmi emlékezete. A megragadó egyéniség kialakulhat ingázó nevelés eredményeként. Szigorú és engedékeny nevelés váltakozása ilyen hatást eredményezhet.
Szigorúnál visszafogja magát és az engedékenynél kidobja a feszültséget. Például szigorú apa és engedékeny anya esetében. Különösen veszélyes, ha ugyanazon embertől tapasztalja a gyerek az ingadozó nevelést. Például gyermekét egyedül nevelő szigorú apa, aki megenyhül. Ez a gyerekben feszültséget okoz. Egyszerre fog valakit utálni és szeretni is. Ha elveszti az embert, akihez kötődik, elveszítheti az élete értelmét.
