A hipertimikus temperamentum, amelynek éles megnyilvánulását hipomániás állapotnak nevezik, jól ismert a pszichiátriában. A hipertimikus egyéniség mindig optimistán nézi a világot, különösebb erőfeszítés nélkül győzi le a bánatot, egészében véve jól érzi magát ebben a világban. Általában könnyen él, hiperaktív. Könnyen ér el sikereket, művészi alkotó tevékenységben élen jár. A tevékenység iránti vágya ösztönzi a kezdeményező készségét,mindig újat keres. A legfőbb gondolattól való elmozdulása egy sor váratlan asszociációt és ötletet szül benne, ami szintén az aktív, alkotó gondolkozást segíti.

Kiváló beszélgetőpartner, általában a figyelem középpontjában van. Mindig érdekes, de nem áll le sokáig egy témánál. Az ilyen ember nem tud unalmas lenni, beszéde tele van tréfás mondásokkal, szórakoztató viccekkel. Ha azonban ez a temperamentum túl élesen jelenik meg, pozitív jellemzés már nem alkalmazható rá, mivel az ilyen ember viccelve viszonyul még akomoly dolgokhoz is. Az etikai normák felborulása figyelhető meg, mivel néha eltűnik nála a kötelességtudat és a megbánás képessége. A tevékenység iránti túlzott vágy eredménytelen szétszórtsághoz vezethet. Az ilyen ember sok mindent vállal, de kevésnek jár a végére. A túlzott vidámság ingerlékenységbe mehet át. Egészében véve a hipertimikus egyéniség nem kötelezően, de társulhat mániával. Viszonylag enyhe megjelenéseiben az egyéniségnek egy normális variánsát képviseli.