A szuverén ember, aki életét föltette az igazságok hirdetésére és gyakorlására, melyeket megismert és minden következménnyel vállal: természetesen mindig szerény és udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfõbb ismertetõ jele, hogy nem fél semmitõl, csak lelkiismeretétõl, s ugyanakkor nem is sértõdik meg semmitõl. Mert aki megsértõdik, nem bátor és nem is szuverén. Aki fél és megsértõdik, nem tud egy igazságot következetesen, életre és halálra képviselni a világban. Aki megsértõdik, veszekszik. A szuverén ember soha nem veszekszik, igen, mégcsak nem is vitatkozik. Kimondja a maga igazát, s aztán helyén marad, utolsó pillanatig és vállalja mindazt, ami az igazságból és a világ türelmetlen félreértéseibõl következik. Mindenki más csak nyelvel. Ha rangod van, nem szabad félni. De megsértõdni csak a csiszlikek szoktak, s azok, kiknek a világ véleménye fontosabb, mint az igazság.
