Életveszélyes helyzetekben arra kell gondolnunk, hogy idõnk mindenképpen lejárt, akkor is, ha tíz esztendõvel elébb vagy késõbb ér el a végzet keze; mert az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi idõszaka. Éltél, amikor minden erõddel kifejezted azt az isteni parancsot, mely életed tartalma volt, teljesítetted, lelkesen és végzetesen, kötelességed. Ez a pillanat volt az élet ideje. Minden más csak elõkészülés, várakozás volt. S a természet gazdaságos: azokat, akikre mûvéhez szüksége van, nem engedi el idõ elõtt; s ha megtették azt, amire a világ nagy mûvében szerzõdtették õket, nem törõdik többé velük. Az életveszély tehát egyértelmû azzal, jól éltél-e, bátran és kötelességteljesítõen éltél-e? A többi magánügy, mely szíved mélyén még téged sem érdekel igazán.
