Arról, hogy a természet fenséges is, unalmas is


Arról, hogy a természet fenséges is, unalmas is

De mikor a nagy erdõkbe mégy, vagy a pusztaságokra, vagy a tengeren utazol, s lelked eltelik a fenség és a végtelenség érzéseivel, ne csald magad: tudjad, hogy szíved mélyén téged csak az ember érdekel, semmi más. Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara, vagy a Kárpátok fenyõerdõi. Igen, egyetlen ember, mikor megmutatja lényét és elárulja titkát, érdekesebb, mint a Mont Blanc. Csodáld a természet végtelenségét, iparkodj összhangban élni jellemeddel és a természet erõivel, de ne szégyelld és ne is tagadd, hogy a legfenségesebb természeti színjáték is meglepõ gyorsan elveszti számodra igazi érdekességét és vonzerejét, ha nincs közvetlen köze általad ismert emberek sorsához. A vadregényes táj rövid idõn belül értelmetlen és unalmas lesz, ha nem lép fel a természet végtelen színpadán az ember, szemléleted, érdeklõdésed egyetlen igaz, soha nem megunható tárgya. A te dolgod, élményed, szereped, sorsod e földön az ember, nem a Mont Blanc. A világ csak szín és díszlet, melyet mellékesen figyelsz; szíved és értelmed remegve csak e gyanús hõs monológját lesi. Minden más elõbb-utóbb unalmas.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,466 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A nagy erdõkrõl és a fenyõkrõl Következő cikk: A zenérõl


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: