Arról, hogy önmagunk elõtt nem szabad megbukni


Arról, hogy önmagunk elõtt nem szabad megbukni

Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben, ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell; mert a felnõtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból, s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet azzal, hogy egyik vagy másik téglát elmozdítjuk helyébõl. Negyven éven túl megtelik életünk rendszabályokkal, melyeket tekinthetnek mások rigolyáknak: mi tudjuk, hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia ellen. Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidõ, emberekkel való kapcsolatok, mindezt idõvel szigorú törvények szabályozzák.

S ha vétünk e törvények ellen, lelkiismeretünk megtelik bûntudattal. Nem igaz, hogy az életmód lehet „spontán". Te magad lehetsz néha spontán, elhatározásaid, szenvedélyeid, ötleteid lehetnek önkéntesek: de életmódod, mely mindettõl független, nem lehet önkéntes és ötletszerû. Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy õk szeretnék, elképzelik, vagy másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerûség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az embereknek élsz. De ha a magad törvényei ellen vétkezel, e hûtlenséget keservesen megbánod. Még bûneidben és hibáidban is tartsd be a rendszert, mely életed törvényeibõl következik. A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk elõtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. február 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,591 Kategória: Irodalom » Márai Sándor: Füves könyv
Előző cikk: A fanatikus emberrõl Következő cikk: A hõsiességrõl


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: