Düh: 1) Valaki vagy valami felé irányuló különösen nagyfokú elégedetlenség, ellenségesség, felháborodás vagy ingerültség érzése, harag, méreg.

– The American Heritage Dictionary

Állandósult rosszkedve miatt neheztelve tombol, őrjöng, dühöng, háborog, füstölög, vádaskodik és panaszkodik. Ő a szomszédban élő különc, aki a gyerekeket a focimeccs közepén elzavarja az üres telekről. Ő a türelmetlen autóvezető, aki egy ezredmásodperccel azután, hogy a fény zöldre vált, elkezd dudálni és a kocsi ablakából különböző sértéseket kiabál. Ő a zsarnoki apa, aki lehordja és becsmérli a gyermekét. Ő a főnök, aki a az egész munkahelyet rettegésben tartja. Ő az, aki veri a feleségét. Ő az erőszaktevő. A játszmája abból áll, hogy megállít dolgokat. Amikor nem háborog valami miatt, akkor csendben fortyog. Az 1,5-ös tónus a dühös fortyogástól a kimutatott neheztelés szintjén keresztül egészen a dühöngő őrjöngésig tart.

"Akkor is igazam van, ha tévedek"

Ez mindent elmond arról, hogy mi a baj a dolgokkal, ugyanis csak ezeket a szavakat közli veled. Te tévedsz, ők tévednek, az téved. Az egyetlen dolog, amit soha nem mond ki, az az, hogy "Én tévedek". Mindig igaza van – még akkor is, ha téved. Ne próbáld meg a tényekkel összezavarni. Nem ez az egyetlen tónus, amelyik másokat hibáztat (2,0 alatt az összes tónus így vagy úgy, de ezt teszi), de az 1,5 ezzel kapcsolatban nagyon egyenes. Mindig tudhatod, hogy állsz vele. Hibás vagy, természetesen, már csak azért is, mert ott vagy.

A valóság elferdül

 Hallottál már valaha is olyat, hogy egy dühös ember igazat mondott volna? Egyszer elképzeltem, hogy egy férj és egy feleség hogyan tudna úgy veszekedni, hogy túlzás és általánosságok helyett mindig az igazat mondták volna. A vita általában a következő módon folyik:

Férj: "Mikor fogsz végre valahára megtanulni főzni? Ez az ebéd borzalmas."

Feleség: "Mindig a főztömet kritizálod. Soha nem becsülöd meg azt, amit érted teszek!"

Férj: "Dehogynem! Mindig elmondom, hogy milyen jó feleség vagy!"

Feleség: "Nem igaz! Még csak nem is szeretsz!" (Ajtócsapódás, feleség el.)

Férj: "Nők! Lehetetlenek."

Ha ebből a veszekedésből az összes általánosságot eltávolítanád és a puszta tényekkel helyettesítenéd, akkor az valahogy a következőképpen hangozna:

Férj: "A mártás ma este kicsit híg lett."

Feleség: "Ez a tizenötödik alkalom, amikor a főztömet bírálod. A házasságunk során valójában száznyolcvanhét alkalommal nem becsülted meg az erőfeszítéseimet."

Férj: "Ez igaz. Viszont már háromszázhetvennyolcszor dicsértelek meg."

Feleség: "Az én számításaim szerint csak háromszáztizennégy őszinte dicséretet kaptam és ötvennyolc csendes elismerést. Az általad említett maradék hét dicséret viszont úgy tűnik, hogy nekem nem tűntek annak. Ez az egyetértésbeli hiányosság viszont számomra arra enged következtetni, hogy már nem szeretsz engem" (Feleség el.)

Férj: "Ez a nő! negyvenháromezer-kétszáznyolcvanhétszer voltam képtelen megérteni vagy értelmesen beszélni vele."

Egy kis hazugság nélkül nem igazán veszekedés. Egy producer sem venné meg ezt a forgatókönyvet.

"Valaki vagyok"

A túlzott méretű egója és az erőszakossága segítségével gyakran jut el a főnöki székbe. A tettek emberének tűnik, de általában csak zavaros fejetlenséget teremt. Amikor a por elül, akkor azt találjuk, hogy kevés dolgot teljesítettek.

Mivel az erőszakoskodó rossz természete a vészhelyzetek idején tenyészik a legjobban, gyakran ő maga is létrehozza ezeket.

Pontosan tudja, hogy az embereket hogyan kezelje: "Jól mondd meg nekik a magadét", "Azt mondom, hogy lőjétek le mindet", "Keménynek kell lenned, hogy ebben a világban boldogulj."

Engedelmeskedj!

A dühös személy ragaszkodik az engedelmességhez.

Egyszer egy 1,5-ös tulajdonában lévő vállalatnál dolgoztam. A tisztaság és a rend megszállottja volt, így amikor várható volt, hogy megjelenik a városban, az egész iroda egyként rohant kicsípni a helyiségeket.

Az egyik ilyen látogatás alkalmával a főnök a szobákba benézve vonult végig a folyosón, amikor az eladási részleg vezetőjének az üres szobájához ért, ahol észrevette, hogy egy kalap hever az asztalon. Dühben tört ki és azt üvöltötte: "Mi van ezekkel az idiótákkal? Mit gondolnak, mire való a ruhásszekrény?"

A heves kitörését azzal folytatta, hogy felkapta a kalapot, kitárta az ablakot és a bűnös fejfedőt az épület 21. emeletéről kihajította. Mire az eladási részleg vezetője a vállalat egyik legnagyobb ügyfelével visszatért, az ügyfél kalapját már felkapta a szél és papírsárkányként szállt keresztül Detroit városán.

A vállalat elvesztette az ügyfelét.

A munkában

A magas tónusú és kreatív emberek nem akarnak egy 1,5-ösnek dolgozni. A dühös elkötelezte magát azért, hogy őket a tónusskálán lenyomja és a kreativitásukat elpusztítsa. Az engedelmesség iránti követelései mellett fenyegetéseket, büntetést és égbekiáltó hazugságokat vet be azért, hogy rajtuk uralkodjon. Talányos és hiányos utasításokat oszt, és miután a munkával végeztek, azzal bírálja őket, hogy "Nem mondtam, hogy így csináld meg".

Az egyik barátom elmesélte, hogy az 1,5-ös főnökének hogyan mutatott meg egy ajánlatot, aki erre azt mondta: "Ez teljesen rossz! Tedd ezt! Változtasd meg azt!"

 Miután a barátom a jelzett változtatásokat megtette, visszatért, hogy az ajánlatot elfogadtassa. Ekkor a főnöke azt üvöltötte: "Honnan a fenéből szerezted ezeket az idióta ötleteket?"

 Az üzleti életben az 1,5 a felelősséget nem adja tovább a beosztottjainak. Megpróbál mindent irányítani, miközben arra panaszkodik, hogy "Senki nem képes magától megcsinálni. Mindent nekem kell elvégeznem."

 Mivel képtelen arra, hogy tiszta, érthető utasításokat adjon, és mivel folyamatosan fenyegeti a többieket, az 1,5-ös beosztottjai összezavarodnak – mind az önbizalmuk, mind a képességeik csorbát szenvednek. Annyit hibáztatják őket, hogy a legtöbbjük a félelem, a bánat vagy az apátia szintjén végzi, legjobb esetben pedig 1,1-esek lesznek.

 A düh alapjául az a megszállott igyekezet szolgál, hogy az embereket egy helyben tartsa. A dühös szülő azt mondja: "Ne futkoss" vagy "Ne tedd ezt." Mivel a dühös személy (általában) túl civilizált ahhoz, hogy megölje őket, az 1,5-ös inkább apátiába akarja süllyeszteni az embereket. Miután ez sikerült, azzal akarja helyrehozni a dolgokat, hogy engedelmességet követel.

 Egyszer ismertem egy 1,5-ös főnököt, aki eszeveszett cselekvésbe hajszolta az embereit ("Csináljatok valamit!") – a dolgozók idegesek és elfoglaltak voltak – de alig valamit tudtak elvégezni. Viszont amikor egy hónapra elutazott, a légkör teljesen megváltozott. Az emberek pontosak, mosolygósak és nyugodtak lettek, és legalább kétszer annyi munkát végeztek el.

Rombolás és pusztítás

 A lázadást tervező és a halálról beszélő személy 1,5-ös. Meg akarja menteni az országot (azzal, hogy elpusztítja). A építő tervekre mindaddig nem hallgat, amíg azt pusztítássá nem tudja változtatni. Itt találjuk a háborús uszítókat és a diktátorokat.

 Kegyetlen és borzalmas híreket terjeszt, a jó híreket pedig nem továbbítja. Inkább a rémület hullámait szereti terjeszteni. Azt bizonygatja, hogy minden el fog pusztulni, és csak a pusztítás akadályozhatja meg a pusztulás térnyerését. Elég őrülten hangzik, ugye? Mert őrültség is.

 Egyszer olvastam egy földalatti nyomtatványt, amit az ann arbori főiskolai hallgatók között terjesztettek. A "béke" címszóval jelzett cikk alatt azt írták, hogy "Még akkor is megállítjuk a háborút, ha harcolnunk kell érte."

 Az 1,5-ös bármilyen és minden etikát elpusztít (mint innentől lefelé a skálán mindenki). Ő tényleg becstelen. Egy másik anarchisták által publikált földalatti kiadványt is olvastam, ami azt mondta: "Már túl régóta szakítják el fivéreinket és húgainkat ettől a társadalomtól. A bűnözők veszett kutyákként kóborolnak, kényük-kedvük szerint marcangolva minket. Itt az ideje annak, hogy elegen gyűljünk össze, így a kultúránk valamennyi »rendőri védelem«-ben részesülhet. Más szavakkal a rendőrség (a disznók) ellen kell védekeznünk. Az LSD trip az egyik módja annak, hogy ezt véghezvigyük … Az első dolog a hasonlóan gondolkodók felfegyverzése és kiképzése … Az M-1 karabély az ideális eszköz azokra a helyzetekre, amelyekkel valószínűleg találkozni fogunk."

 A cikk azzal folytatódott, hogy rendszeres célbalövés-gyakorlatokat, fegyvertisztítási képzést és ilyesmit ajánlott. A kiadvány további része egy "kábítószer-piaci jelentés"-ből állt, azaz leírta a helyi piacon jelenleg kapható kábítószerek árát és minőségét. Egy jellemző 1,5-ös viselkedésként ez a csoport az "ellenség"-et (a szervezett rendőri erőket) fegyverekkel, saját tagjait pedig kábítószerekkel pusztította volna el.

 Az emberek hajlamosak hagyni, hogy a skálán a felettük a következő szinten található személy vezesse őket. Ezért a félelem sávjának összes rászedhető tagját egy 1,5-ös könnyen befolyásolni és cselekedetre késztetni tudja.

Humorérzék

 A humorérzéke (ha azt lehet egyáltalán így nevezni) a fájdalmas szerencsétlenségek kinevetéséből áll. Ess el, törd ki a nyakad, és ezt az 1,5-ös fergetegesnek fogja találni.

 Az életben az igazi "örömöt" a dühének a kiöntése okozza. Élvezi, hogy veszélyes. Lelkesedve meséli, hogy "hogyan mondta meg nekik" vagy "hogyan vágta őket orrba".

 A tónusskálának ezen a pontján a teljesen esztelen "bátorság"-ot találjuk. Abban talál élvezetet, hogy nagy kockázatot vállal – főleg mások és különböző dolgok elpusztításával kapcsolatban. Sok háborús hős (de nem mind) csupán az 1,5-ösök hamis vakmerőségét használta fel, ami természetesen csodálatot kelt az alatta található gyáva tónusokban.

 Ha az ajtócsapkodó vagy tányérhajigáló dühöngés a félelmetesen kéjes pillanatait valaha már megtapasztaltad, akkor meg tudod érteni ezt a tónust. A dühöngés az 1,5 felső tartományában található, és ha egy személy tartósan itt marad, már csak az örömszerzés miatt is tárgyakat fog elpusztítani.

"Birtoklom az embereket"

 Mivel mások nézőpontja nem igazán érdekli, csak akkor, ha az övét erősítik, általában azzal vágja el a másokkal folytatott társalgást, hogy a partnereit félbeszakítja vagy visszautasítja, hogy meghallgassa őket. Amint eldöntötte, hogy nem annak kellene lenned, aki vagy, vagy nem azt kellene tenned, amit teszel, semmilyen magyarázatot vagy mentséget nem fogad el.

 Miközben a korábban említett (és az 1,5-ös által birtokolt) vállalatnál dolgoztam, hallottam egy történetet az egyik fiatal mérnökről. Szabadságon volt, de bejött az irodába, hogy a fizetését átvegye. Mivel nem tudta, hogy a tulajdonos a városban van, szandált és egy színpompás pólót viselt. Nagy riadalmára viszont a liftből kiszállva pont a főnöke elé lépett. A lezser öltözet miatt elborult tekintettel a főnök azt acsarogta, hogy "Fiatalember, maga nekem dolgozik?"

 Észbeli fürgeségét és magas túlélő ösztönét bizonyítva a mérnök gyorsan azt válaszolta, hogy "Nem uram, rossz emeletre tévedtem."

 Gyorsan megfordult és eltűnt a lépcsőházban.

Kommunikáció továbbítása

 Ha egy üzenetet hagysz nála, akkor tudd, hogy egy más eredményt fogsz kapni, mint amit eleinte szándékoztál. Mondd azt az 1,5-ösnek, hogy a portással mosassa le az ablakot, és ez ezt a következő fenyegetésként fogja továbbítani: "Fiam, a bejárattal kapcsolatban nagy bajban vagy. Ha nem gondoskodsz arról, hogy azok az ablakok tiszták legyenek, akkor ki leszel rúgva."

Tulajdon

 Mivel nagyon erőteljesen akarja birtokolni az embereket és a tulajdontárgyakat, a saját tulajdonát inkább ténylegesen elpusztítja, ha fenyegetik. A gyerek, amikor valaki el akarja venni a játékszerét, felkiált, hogy "Az enyém!" A düh sávjában a gyerek inkább elpusztítja a játékát, mintsem arra kényszerítsék, hogy megossza másokkal.

Szülőként

 Itt találjuk a régimódi, viktoriánus, zsarnoki apát. A zaj, a rendetlenség és a lelkes játszadozás könnyen felidegesíti és a dühös személy a gyerekekkel brutálisan bánik, néha komoly testi fenyítést alkalmaz, amint a gyerekeket bántalmazással próbálja meg betörni. (Esetenként az alacsonyabb tónusú szülők is dühösek lehetnek a gyermekükre, még ha ezt az érzelmet mások felé nem is tudják kimutatni.)

Egyszer láttam, ahogy egy 1,5-ös apa uralma a családját egy közös földalatti szervezetbe hajszolta. Ez az apa szilárdan hitt abban, hogy minden egyes növésben lévő gyereknek a napját egy hatalmas tál zabpehellyel kell kezdenie. Noha a négy fia hamar megutálta a zabpelyhet, az apa hajthatatlan maradt. Az évek során, miközben felnőttek, a reggeli rituálé folyamatosan változatlan maradt. Az apa felügyelte, ahogy a felesége elkészítette és a gyerekeknek felszolgálta a zabpelyhet. Majd pedig elégedetten ment el dolgozni. Viszont minden reggel, ahogy az autója elhagyta a kaput, négy érintetlen tál zabkását lapátoltak a kutya edényébe, az anya pedig szalonnás rántottát kezdett el sütni.

Soha nem tudtam meg, hogy ezt a különös diétát a kutya hogyan élte túl.

A szerelemben

Az 1,5-östől kapott bármilyen melegség és együttérzés azt jelezné, hogy a tónusa megváltozott.

A kegyetlen hódító seregek körében hagyomány a nemi erőszak. Esetenként nemi erőszakot elkövető őrült bűnözőkről hallunk. A ma 1,5-ös férfija túl civilizált ahhoz, hogy ténylegesen nemi erőszakot kövessen el, de az asszonyát olyan érzéketlen nyersességgel közelíti meg, ahogy egy bika ront be a pajtába. Nincs hízelgés, kedvesség, figyelmesség. Az 1,5-ös nő pedig a szexet annak visszatartásával használja büntetésre.

Lehet, hogy egetverően hűtlen. Noha rossz szerető, ezt soha nem fogja elhinni. Teljességgel meg van róla győződve (mint ahogy az 1,1-es és az 1,2-es is), hogy a nők számára ő Isten ajándéka.

Viszont azt hiszem, hogy ő a tökéletes jelölt, ha egy cápához szívesen hozzábújsz.

Összegzés

"Állj!", kiáltott a mozirendező a színészekre, "Az isten szerelmére, mikor fogjátok ezt a színt jól eljátszani?"

Egy pszichológiakönyv a rendező viselkedését úgy jellemezné, hogy "a düh, az undor és a türelmetlenség érzelmeinek keveréke". Valójában ezek csupán a düh előre megjósolható jellemzői, nem pedig különálló érzelmek. Ezek mindegyike az 1,5-ös csomag részeinek számítanak.

Ha valamilyen vidám dolgot javasolsz az 1,5-ösnek, akkor azzal koptat le, hogy "Nincs időm ilyesmire". Szívesen panaszkodik. Nem számít, hogy mennyi mindent szerez meg, soha nem tapasztalja meg ennek az igazi örömét, úgy érzi, hogy még többet érdemel.

Minden kudarcért másokat hibáztat. Haragtartó. Ha azt mondod, hogy "Sajnálom, mindent helyrehozok", akkor nem hagyja, hogy helyrehozd. Szüksége van arra, hogy másokra haragudjon, ők számítanak az olajnak, amely segítségével a füstölgését lángra lobbanthatja.

A vak bizonyosságával felvértezve a nem hagyja, hogy a tények vagy a valóság az útjába álljon. Ha valaki azt mondja, hogy "hibás vagy", akkor ő 1,5-ös vagy 2,0-s. Semelyik más tónus nem mondja ezt ki ilyen nyersen.

A magas tónusú személy akkor esik le a düh szintjére, amikor megállítják, de gyorsan helyrejön és elfelejti. Csak akkor lesz bajban, ha addig akar valamilyen fontos döntést hozni vagy valamit megjavítani, amíg ezen a tónuson van.

Egyszer Angliában egy osztályt tanítottam a tónusskála használatára, amikor a hallgatóimat megkértem, hogy adjanak példát az alacsony tónusú viselkedésre. Az egyik hallgató elmesélte, hogy a szomszédja hogyan próbált meg egy autót elindítani. A szomszéd elfordította a kulcsot és elkezdte nyomkodni a gázpedált, de az autó nem akart elindulni. Felemelte a motorháztetőt, piszmogott egy kicsit odabent majd újra próbálkozott. Még mindig semmi. Miután egy darabig sikertelenül kísérletezett, dührohamban tört ki. Felnyitotta a csomagtartót, előkapott egy hatalmas kalapácsot és az autó elejéhez szaladt. Üvöltözve, őrjöngve, dühöngve kezdte el az autó motorháztetőjét püfölni. Így is meg lehet valamit javítani. Örökre.