Az elmosódó határok


Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: ,,ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: ,,ez is én vagyok"; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: ,,ez is én vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. február 12. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,809 Kategória: Irodalom » Weöres Sándor: A teljesség felé
Előző cikk: Ne várj csodát Következő cikk: A kulcs kettőt fordul a zárban


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: