Magyarország zászlós bora, világhírû borkülönlegesség, amit a világon szinte mindenki ismer.
Az írásos emlékek az 1200-as évektõl tesznek említést a tokaji borról 1252-ben a turóczi prépostság alapítólevelében.
A tokaji aszú világhírét a 16. század elsõ felében kezdte meg, amikor a technológiai korszerûsödés és a minõségi munkák elõtérbe kerülésével a korábbi híres borvidék, Szerémség szerepét a török elõrenyomulása miatt Tokaj átvette.
1562-ben a tridenti zsinatra az ország képviseletében I. Ferdinánd császár Draskovics bíborost küldte el. A pápa ebédlõasztalán sorakoztak a világ legjobb borai. Draskovics a magával hozott tállyai borból kínálta meg az egyház fejét. Annyira ízlett neki ez a bor, hogy felkiáltott: "a pápák asztalára illik ez a tállyai bor!". Ez volt az elsõ ismert dicsérete a tokajinak.
A tokaji aszú megszületésének krónikája szerint Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Sepsy Laczkó Máté, aki a nagyasszony birtokán a szõlõtermelést irányította, az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szõlõk emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak. Így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Ráadásul a teli boroshordókat el is kellett rejteni sarcoló török és osztrák katonák elõl. Kõbe vájt pincékben, "lyõlyukakban" helyezték el az értékes italt.
Az eldugott borokból olyan kiváló minõségû ital lett, és a vincellérek kísérletezése során létre jött az aszúbor, amely Tokajt világhírûvé tette. A "lyõlyukak" olyan alacsonyak voltak, hogy csak görnyedve lehetett oda belépni. Állítólag innét ered a mondás, hogy "a tokaji bor elõtt meg kell hajolni".
Az aszú gyors karrierjét elõsegítette az a hiedelem is, hogy aranyat tartalmaz. A bor gyönyörû arany színe tévesztette meg Galeottó Marziót, aki azt feltételezte, hogy az aszú színét a hegyben lévõ arany idézi elõ, mivel a tõke magába szívja és a bogyójába eljuttatja ezt az értékes nemesfémet.
Paracelsus, a neves svájci orvostudor e hír hallatán Tokajba utazott, hogy kísérleteket végezzen. Legelõször a mustot elemezte ki, de itt sem találtak aranyat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy valószínûleg a napfény aranya jut el a tõkén át a gyümölcsösbe. Körülbelül három századon át, egész Európában sokan megvoltak gyozodve arról, hogy a hegyaljai földön, a szolôtokéken, a szoloszemekben arany érlelodik.
A királyok bora és az Orosz birodalom
Az 1700-as években járunk Oroszországban. Az orosz elõkelõségek a spanyol, görög és rajnai borok hívei, de I. Péter asztalán - királyi különcség - az elsõ számú kedvenc: a tokaji. Egy kisebb hordó hegyaljai borért 20-25 rubelt fizettek a felvásárlók.
I.Péternek annyira ízlett a bor, hogy megbízott vele egy kapitányt, Paraszkevicset a beszerzésével. 1714-ben elküldte, hogy az udvar számára 300 hordó bort vegyen. A tokaji bor elsõ számú kedvence lehetett, hiszen azt is elrendelte, hogy "Oroszországban meg kell honosítani a tokaji típusú bor termelését".
Anna Ivanovna orosz cárnõ 1732-ben megalapította az orosz tokaji borvásárló bizottságot, ennek eredményeképpen a Tokaj vidéke termésének a kétharmadát: 50-60 000 liter bort vásároltak fel évente! Vesztesei is voltak a nagy üzletnek: így a bécsi udvarnak nem maradt elég...
A helyzet elmérgesedett, és a borvásárlás meg is szûnt 1740-es évek végén. Néhány kísérlet még volt a kereskedelmi kapcsolat megújítására, de végül az osztrák-orosz civakodás után I. Pál megszüntette 1798-ban az orosz borvásárló bizottságot.
Forrás:
