A fűzfakéreg kis koncentrációban (1-2%) egy szalicin" nevű összetevőt tartalmaz, mely a májban és a bélcsatornában szalicilsavvá alakul. A szalicin, a szalicilsav és az aszpirin a szalicilátok vegyületcsoportjához tartoznak. A XIX. század elején a szalicilátokat a fűzfakéregből különítették el. 1852-ben a szalicilsavat már kémiai úton állították elő más, könnyebben hozzáférhető vegyületekből, így a növényi forrásra nem volt többé szükség.
A fűzfakérget fájdalomcsillapítóként, lázcsökkentő és emésztésjavító hatása miatt gyógyszerként használták, úgy tartják, enyhíti az izomfájdalmakat, a lelki feszültséget, a fejfájásokat és az ízületi gyulladást.
Fűzfakérget nem szabad bizonyos vírusos betegségek, például bárányhimlő vagy influenza miatt lázas gyermekeknek adni, mert ilyenkor nagy a Reye-szindróma kockázata. Bár a Reye-szindróma és fűzfakéreg közötti kapcsolat korántsem olyan egyértelmű, mint az aszpirin esetében, ez vélhetőleg főként csak annak tudható be, hogy ezt a területet kevésbé kutatták. A fűzfakérget a várandós nők és a gyomor-vékonybél fekélyes betegek is kerüljék, csakúgy, mint a szoptató anyák, mivel a szalicilátok átmehetnek az anyatejbe, az anyatejen nevelt gyermekek esetében e vegyületeknél mellékhatásokat említenek. A mellékhatások ritkák, de köztük émelygést, hasmenést és emésztőrendszeri panaszokat is feljegyeztek. A kiterjedt hosszú távú használat miatt gyomorfekély alakulhat ki.
Fűzfakéreg tea: A fűzfakéregben található szalicin természetes fájdalomcsillapító. Ebből készült az első aszpirint. Elkészítése: 2 teáskanál fűzfakérget forrázz le 2 dl vízzel. Fedd le, majd hagyd állni 10 percig. Szűrd le és fogyaszd el. Napid ajánlott adag 2- 3 csésze.
Szedhető egész évben.
