Gyűrűs Tuskógomba


Gyűrűs Tuskógomba

 

Gyűrűs tuskógomba

Armillariella mellea

 

Népies elnevezése: Tölgyfavirág gomba, Geke, Tuskógomba, Pottypinka. 

 

Visszamaradt vagy elhalt fák tuskóin, erdei irtásokban, fatörzsek tövén nagy csoportokban termő, barna, sárgásbarna, sötétebb színű körsávozással, borított igen változatos alakú és színű gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. A lemezek alig lefutók, a tőnk erősen rostos és galléros. A kalapon apró, szálkás pikkelyek vannak, félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezei a tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. A spórapor fehér. 

Tönkje tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is. Húsa halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos. Szaga jó, de a nyers gomba íze savanykásan fanyar, sajátságosan összehúzó, lehet édeskésen szappanízű vagy kissé csípős. Ha tartósan rágjuk, torokkaparó. 

Ez a gomba nyersen ugyan mérgező hatású, de mivel a benne lévő hatóanyag hőérzékeny, 20 perc sütés-főzésre elbomlik, és így fogyaszthatóvá válik. 

Felhasználását tekintve főzve, szárítva, egyaránt kitűnő. Szárítva, intenzív ízét sokáig megőrzi. Vékony húsú kalapjából (csak a kalap ehető) jóízű ételeket lehet készíteni. Legjobb tejfölösen, paprikásan, pörköltnek, de jóízű és kiadós tölteléknek és darált hússal keverten is. Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, és nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Az idős gomba elég gyakran kukacos, tárolásra nem nagyon való, mert ha szedéskor még egészségesnek látszik is, állás közben könnyen megkukacosodik. Szárításra a fiatalja alkalmas. Vigyázzunk, mert nyersen fogyasztva mérgező! A nem eléggé átfőtt gyűrűs tuskógomba nálunk is okozott már többször mérgezést. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.

 

 

        


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. július 15.
Nézettség: 2,513 Kategória: Gyógynövények » Erdők-mezők kincsei
Előző cikk: Gyilkos csomorika (++++) Következő cikk: Hárs


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: