A sajtoknak számtalan fajtája van, mivel a készítési módszer változatos, sőt az oltó baktériumtenyészet sokszor titkosan kezelt.
A sajtokat két könnyen számszerűsíthető tulajdonság alapján szokták osztályokba sorolni.
Az egyik jellemző a víztartalom aránya a sajt teljes tömegében. Minél magasabb a víztartalom, annál puhább a sajt. De hogy bonyolultabb legyen, e jellemző adat megadásánál a sajt teljes tömegét kettébontják – zsírra és az összes többire –, s a sajtok csomagolásán a "zsírnélküli sajtmassza víztartalmát" szokták feltüntetni. Ez a százalékos érték a Wff (water fat free), amiből az Élelmezési Világszervezet fel is állította a maga osztályait: 51%-nál kisebb arány esetén extrakemény, 49-56%-nál kemény, 54-63%-nál vágható, 61-69%-nál félpuha, 67% felett pedig lágy sajtról beszélnek.
Egyébként a legtöbb sajt víztartalma valamelyest az idővel is változik: míg fiatal, magasabb, de az érlelés során – ahogy "szikkad" – csökken, s így nem csak az íze mélyül el, hanem keményebbé is válik.
A másik könnyen mérhető jellemző a zsírtartalom. Minél zsírosabb egy sajt, annál lágyabb, omlósabb, rugalmasabb. Ennek a számszerű feltüntetésére ugyancsak egy sajátos fogalmat használnak: a zsír mennyiségét a szárazanyagtartalomhoz viszonyítják.
Ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy e százalékos érték a sajt érlelése, "szikkadása" során sem változik.
Az egyes sajtok zsírosság szerinti osztályozása is a szárazanyagban már zsírtartalomtól függ: ha ez magasabb 60%-nál a sajtot zsírdúsnak mondják, 45-60%-nál zsíros, 25-45%-nál félzsíros, 10-25%-nál zsírszegény, 10% alatt pedig sovány.
Mivel a csomagolásokon is rendszerint a szárazanyagban mért zsírarányt tüntetik fel, otthon nehéz meghatározni egy-egy darab sajt teljes zsírtartalmát, például a kalóriatartalom kiszámításához. Ám viszonylag jó közelítést ad az a módszer, ha a szárazanyaghoz viszonyított zsíraránynak extrakemény és kemény sajt esetén a kétharmadát, a félpuha és lágy sajtoknál a felét, míg a vízben gazdag friss sajtoknál a harmadát vesszük, s ezzel a százalékértékkel szorozzuk meg a sajt teljes tömegét.
Friss sajtok
Ebbe a népes családba számtalan hazai sajttípus tartozik. Ezek azok a sajtok, melyek közös jellemzője az üdeség, a friss könnyűség, állaguk gyakran túrószerű, vagy krémszerűen kenhető. Ezeknél nincs érlelés, így azonnal fogyaszthatók. Ehelyett gyakran fűszerezik őket kívül-belül, pl. formázás után illatos fűszerfüvekbe hempergetik a sajtot, vagy egyenesen a sajttésztát fűszerezik aromás zöldfűszerekkel, gyakran fokhagymával, köménnyel, dióval. Ide tartozik a Balkánon jól ismert feta jellegű sós sajt, itthoni nevén krémfehérsajt. Ezt eredetileg sólében tárolják, vagy fűszeres olajban, kis üvegekben. Készítik tehéntejből, juhtejből, vagy a kettő keverékéből is. Ide tartozik:
- a mascarpone, mely tejszínből készült, édes, zsíros.
- a mozzarella: eredetileg bivalytejből készült, szálas szerkezetű, friss, édeskés, zsíros. Savóban tárolandó.
- a savósajtok (ricotta, zieger, orda), melyek a sajtgyártás során keletkezett melléktermékből, a savóból kicsapatott fehérjéből készülnek.
- a túrófélék (ricotta, brinza), melyek egyfajta friss sajtok, ízkarakterüket az alapanyagként használt tej fajtája, kenhetőségüket pedig a zsírtartalma határozza meg.
Érlelt sajtok
- Lágy sajtok: Olyan aludttejből nyerik, mely a korlátozott mennyiségű tejsavó kipárologtatásával készül, és az elsajtosodási folyamat 30 - 40 °C között történik. Ezen csoporton belül megkülönböztetünk kéreg nélküli lágy sajtokat és kérges lágy sajtokat.
Kéreg nélküli lágy sajtok olyan sajtok, melyek nagyon behatárolt érlelési időszakot kívánnak meg. Víztartalmuk 50-60 % között változik: kéreg nélküli lágy, édes sajtok. Alacsony hőmérsékletű érlelést igényelnek. Ebbe a kategóriába tartozik a Pannerone.
Kérges lágy sajtok olyan sajtok, melyeknek puha kérge van. Általában ezeket nem főzik és nem préselik. Meglehetősen magas a víztartalmuk, mely 50 % körüli. Az érlelés időszaka 30-60 nap közt váltakozik. A sajtmassza szerkezete puha, gyakran zsíros, kenhető állagú. Ennek is az érlelése 30 nap körül történik. Ehhez a típushoz tartoznak pl: Camembert, Brie és hasonló típusok, melyek felszínén fehéres réteg található, amit a penész jelenléte okoz; számos házi jellegű nemzeti sajt kérgén természetes mikroflóra található, mely az elszíneződésért felelős. Szintén ebbe a csoportba tartozik a rúzs baktériumokkal érlelt sajt, a Pálpusztai Magyar sajt
Félkemény sajtok: Ide tartoznak a
- Gouda típusú sajtok, melyek Gouda Hollandia azonos nevű városáról kapták nevüket.
- Edami típusú sajtok, melyek Edam városáról kapták nevüket.
- Trappista típusú sajtok
- Pusztasajt típusú sajtok
- Kemény sajtok: Ezeket nyers és felfőzött aludttejből nyerik. A sajtmassza száraz, rideg, a kérge száraz. A víztartalom korlátozott (40 % alatti), az érlelés időtartama lehet átlagos, de általában hosszú, a sajt méretét tekintve közepesen nagy. A főtt sajtmassza szemcsés aludttejből készül, tejsavóban szegény, hőkezelésnek vetik alá kazánban egészen 54 °C-ig.
- Gyúrt sajtok (Parenyica)
- Belsőpenészes sajtok (Márványsajt, Rokfort Gorgonzola)
- Sós-vizes sajtok vagy Sós-savós sajtok (Feta)
Ömlesztett sajtok
- Medve sajt
- Camping sajt
- Mackó sajt
Forrás:
